Tökipompos
Zsombor az Egyesült Energetikai Zrt informatikusa a fejére húzta a
szájberketyerét, ujjait beleillesztette az érzékelőkkel átszőtt kesztyűbe, oldalára
ragasztotta a büntitapaszokat. Ha elrontott valamit a játék során, ettől harminc
Volt feszültségű áram csípte meg a bőrét. A cégnél az egész napos hajsza és
megalázkodás után jó volt kicsit tombolni az iraki – líbiai? szíriai? afgán? gázai?
– fronton. Kedvence az FGM-148 Javelin antitank keresztben állt a hátán, a
Gepárd M6 Hiúz (hogy a nemzeti érzés se maradjon ki) az oldalán lógott, a pisztolytáskában
egy Beretta a jobb lábát verdeste, baloldalon a tokban a kommandóskés. A
valóságban lépni se tudott volna ennyi teher alatt...
Letelt
az egy óra dzsihadista-gyilkolászás, az okosteló csengőhangja jelezte, hogy
ideje befejezni a mókát. A barátnője, Ecsedi Kitti megígérte, hogy felugrik hétórára
egy laza menetre. (Nem mondhatta le, a lány fél évig dolgozott Utrechtben, múlt
héten jött haza nyári szabadságra, azóta – ha rajta múlik – le se szállt volna
a fiú derekáról.) Ahogy kilépett a lövöldözős virtuális játékból, a zajszint az
állandó értékre csökkent a lakótelepi szoba-konyhás bérleményben. (Az EEZ biztosította
a vidéki kollégának.)
Balról
Farizéknél állt a szokásos bál; a kebabos, Abdul Fariz pofozta az asszonyt.
Szerencsétlen nőnek most épp a fejkendője csúszott le a közértben, nem sietett
visszahúzni, amúgy is izzadhatott rendesen a sűrű hollófekete hajkorona alatt.
Délben harminckilenc fok volt árnyékban a flaszteren. Pechjére Abdul unokaöccse
a bolttal szemben dílerkedett: első dolga volt jelenteni Fatima illetlenségét.
Jobbról
Radics Pista bá’ bejárónője vinnyogott. Két éve halt meg a felesége.
Sárközi
Mari – ötvenes, kövér asszony – járt föl hozzá főzni és takarítani, s mivel az
öregúrnál hetven felett is keményen állt a cerka, ellátta az egyéb asszonyi teendőket
is. A baj csak ott volt, hogy Mari néni azon nők közé tartozott, akik nem
tudtak csöndben maradni gyentülés közben.
Bimbambimbam
szólt a csengő – utálta ezt a hangot, de a céges bérleményben nem cserélhetett
ki semmit. Kitti állt az ajtóban, a sudár nyírpazonyi lány. Fél fejjel volt
magasabb Zsombornál – ez mindig zavarba hozta a srácot –, amúgy darázsderekú,
feszes mellű, szénszemű csinos nő, közel a harminchoz.
–
Cső, Zsombi! Az évfordulónkra – elfeledted ugye...– hoztam valami meglepit, egy
új cuccot a ketyerédbe. Kinn ez a legmenőbb játék, teljesen élethű, azt
mondják. De ennek ára van ám, tökikém... Hűtöttél be Amstelt?
Kilencig
kavartak, aztán letusolt a lány és elsietett a barátnőjéhez, Cintiához.
Este
tízre kaptak időpontot a műkörmöshöz a belvárosi plázában. A szexen kívül csak
a kozmetikus és a szolárium hozta lázba Kittit. (Bár Zsombor nem értette, mire
föl a csoki cső függés egy kreolbőrű nőnek?)
A
fiú egy darabig szemezett a pendrive-al, aztán előkereste a szájberketyere alkatrészeit.
Késő volt ugyan, de a kíváncsiság ördöge – és a játékszenvedély – nem hagyta
nyugodni.
A
szokásos promóciós anyag képsora zúdult a retinájára: JÁTÉKFÜGGÖ VAGY? NEM
JUTSZ HOZZÁ A NAPI ADAGODHOZ? A HELLIS GAME SZAKEMBEREI BIZTOSÍTJÁK A KELLŐ
DÓZIST! LETÖLTHETŐ DEMÓK, FILMEK, PATCH-EK EGY CSOMÓ SCREENSHOT: BEBÖKNI!
DIKTÁLUNK!
ELLENŐRIZD:
http:// www.hellisgame.eu
Aztán
végre a játék logója is összeállt: ORBITSVILLE: DE VERDEELDE WERELD EFFECT.
Három
férfi feszeng a félhomályos, szűk helyiségben. Ezüstszínű egyenruhát viselnek,
vállukon fekete csík a rangjelzés. Ketten szőke, tejfehér bőrű, délceg ifjak. A
harmadik őszes hajú, markáns vonású, sovány, de izmos férfi. Vállán a három
vörös stráf élesen elüt ruhájának fémesen csillámló szövetétől. Pah százados
barna szemét a megszeppent beosztottjain legelteti. Keskeny szája mosolyra
húzódik.
–
Csak semmi izgalom, Joh és Elh! Még két percig ereszkedünk, s azután kitárul
előttetek is az Ajtó és az ismeretlen világ, amit eddig csak a monitorok üvegén
keresztül láttatok. Mikor először jártam ott, sok éve, elbódultam az ámulattól;
úgy izgultam, mint a Vizsgabizottság előtt álló kisdiák.
Tehát,
nyugalom fiúk!
A
fény árnyakat fest a falra: két hórihorgas, gyér ruházatú, barna bőrű, fekete
hajú férfi kétdimenziós vetületét. Árnyékkarjukból jól kivehetően mered elő a
kések foltja. A ritkás levélzet mögött rejtőznek, biztosak a dolgukban: az áldozatnak
erre kell jönnie.
Lih
szinte repdes a boldogságtól. A legszebb ruháját öltötte magára. Frissen mosott
haja vidáman lobog a szemből jövő légáramlatban. Formás, bronzszínű lába
szaporázza lépteit. Keblére szorítja kézfejét. Türkizkék szemében a szerelem és
megmagyarázhatatlan imádat fénye csillog. A csodálatos fényárban tündöklő, ezüsthajú
és ruhájú istenség elé siet! Aki meggyógyította a kishúgát, és a falu többi
betegét, akinek az erős férfikezéből itta a Bluewady hűs vizét, s kit immár hét
napja tiszta szívéből, a falu főterén lobogó tűznél forróbban szeretett!
Ahogy
előbukkan a tompán szürkéllő műanyag szikla mögül, a két leselkedő férfi
összenéz. Véreres szemükben mohó vágy szikrája lobban. Hangtalanul nyílik szét
a bozót, s a mezítelen talpak suhannak az áldozat után. A lány kifinomult hallása
az utolsó pillanatban észleli az egyik apró kavics roppanását. Hátranéz; néhány
másodpercig földbegyökerezett lábbal áll. Amikor a támadók – látván, hogy
fölfedezte őket - ordítva rohanni kezdenek feléje, feloldódik a dermedtsége, sarkon
fordult és sikoltva szaladni kezd előlük. A gazella termetű lány kecses futása,
ha lehet, még inkább felhergeli az üldözőit. Vadul rázva a késeket csörtetnek
utána. Szűk ösvényen tart a hajsza. Lih szíve a torkában dobog.
Lassul
a futása. Közelről hallja üldözőinek lihegését. Csak a Mennyei Kaput érje el!
Ez minden vágya, addig legalább kétszáz méter kapaszkodó van hátra. Megcsúszik
az itt tükörsima talajon. Térdre esik, rögtön talpra áll, s maradék erejével
szalad tovább. Egy lépés távolság sincs köztük. Szőrös kar kapkod utána. A
dagadó izmok megfeszülnek. A vastag ujj szinte érinti a bőrét. A lány felér a
Jelenés Helyére. Mint a nyíllal sebzett antilop szökell egy utolsót, a fémfal előtt
elterül. Diadalmas vigyor ragyogja be az üldözők arcát. Lelassítják léptüket, s
megállnak az eszméletlen nő mellett.
Egyikük
lehajol, hogy lehúzza a ruháját. Félelmetes hangot ad a fal! A szellemek
ármádiája surrog, majd a férfiak rémületére szétnyílik a szikla, s a félhomályból
három istenség lép elébük. Ez már sok a hadfiak idegeinek. Fegyverüket, s
minden magukra aggatott, rabolt holmit elhajigálva eszeveszetten menekülnek le
az ösvényen. Egymást taposva, a síkos földön elvágódva gurulnak alá.
Lih
főfájásra ébred. Érzi: homlokán hűsítő kötés feszül. Miután összeszedi magát,
felemeli a fejét, s körülnéz. A Jelenés Helyét nem látja. Kopott akácligetekkel
gyéren benőtt, másfél mérföld széles szavanna terül el körötte. Itt-ott moha
lepte különös formájú fém és műanyag dombok emelkednek ki a síkságból.
Baljóslóan
magasodik fölébe a koromfekete Égmennyezet íve. Bizonytalanság és a félelem
lesz úrrá a lányon. . . Az „Isten” karját érinti meg az ujja! Rémülten elkapja
a kezét, föltérdel, s az előtte guggoló lény felé hajlong. Ő egészen emberi nevetést
hallat, vállánál felemeli, s amikor a lány tekintete összeforr a barátságos
pillantásával – megszólal:
–
Tudom, mit akarsz mondani! Azt hiszed, Isten vagyok? Nem igaz. Szólíts Pah-nak!
–
Uram, Istenem! –földöntúli boldogság ragyog a lány arcán.
Megszólította
őt. Megtörtént álmainak, vágyának beteljesülése! A Pah ruhájából szüremlő
fénykoszorút fon a lány alakja köré. A férfi jól látja: Lih szeméből csillogva
szaladnak le a könnypatakok, tűzpiros ajkánál találkoznak, s a belőlük áradó
folyam tovább hömpölyög az egészségesen telt, érzéki állán és a
nyakánál
több ágra szakadva elhal keblének bronzszínű dombhajlatai közt. Ősi erő vonzza
a lányt az „Isten” markáns arca felé. S ajka összeforr az ajkával, teste eggyé
válik a testével, lelke összeolvad a lelkével.
–
Ez meg mi a szar? – Tökipompos Zsombor úgy kapta le a szájberketyere-modern
hegesztőpalást és infrakamerás távcső klónjára emlékeztető –fejrészét, mintha
áram futott volna át rajta.
–
Jól kicseszett velem a tirpák csaj, bünti az elfelejtett évfordulóért!
23A
cím tisztelgés Bob Shaw Orbitsville trilógiája és Brian W. Aldiss Non stop
(magyar
kiadásban:
Amíg világ a világ) című regénye előtt.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése