Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy tarka
pillangó.
A
pillangó egyik szárnya megsérült, amikor megszületett. Ahogy nőtt növekedett, s
kezdte megismerni a világot,lassan elfeledkezett a sérült szárnyáról, s
boldogan repkedett a virágok között. Szép sárga
és vörös rózsákra,
liliomokra, színpompás nyári orgonákra.
Egy napon egy vörös rózsa szirmán pihent, amikor a rózsa a kelyheibe
szorította, és a legvörösebb szirmával szinte megégette a kis pillangó, amúgy
is sérült szárnyát..., amikor kiszabadult, visszarepült a pillangóházba, ahol
hosszú ideig gyógyítgatta sebeit. Az ablakokat sem nyitotta ki, a virágokra sem
volt kíváncsi. Szomorú volt. Így éldegélt, csak messziről figyelte a lepketársakat, amint boldogan repkedtek.
Félt, nem mert újra a virágok közé menni. Történt egyszer, hogy a kertben az
emberek ünnepeltek. Szép zene szólt, erre figyelt fel a kis tarka pillangó.
Kinyitotta a lepkeház ablakát, de még csak egy kis résnyire, úgy hallgatta a
zenét. Amint így szemlélődött, egy kék
rózsát pillantott meg a sok tarka virág között. A rózsa egészen más volt, mit a
többi virág. Szirmainak kéksége és egyedi illata arra sarkalta a kis pillangót,
hogy nyissa ki a lepkeház ablakát egészen. Minden nap kicsit többet nyitott ki
belőle, s rózsa is egyre többször nézett a pillangóház felé...
Szinte
hívta, hogy repüljön hozzá. Egy szép napsütéses reggelen a kis tarka pillangó
kirepült újra...egyenesen a kék rózsához. Heteken át minden nap megtette ezt az
utat, mert a kék rózsa hívta.s ringatta a szirmain . Bármilyen rossz is volt az
idő, ők ketten minden nap egy kis időt együtt töltöttek. A pillangó más virágra
nem repült többé, csak a kék rózsát szerette. A többi virágot észre sem vette,
ahogy azt sem, hogy minden nap egy kicsit több lett a szárnyain a kék szín.
Lassan elvesztette eredeti tarkaságát, miközben a rózsára figyelt. A kék rózsa azonban már más pillangók után
vágyott, megunta a kis lepkét, már nem várta, nem hívta, s nem ringatta...
Szirmai
egyre hűvösebbé váltak, napról napra kevesebb időt töltöttek együtt, mert
érezte a kis pillangó, a kék rózsa hűvösödő, távolságtartó sóhajtását. Amikor a szárnya szinte teljesen kék lett,
megértette, hogy a rózsának már nincsen szüksége rá.
A
tarka virágok azonban egyre erőteljesebben hívták, de már nem akart a virágok
közé repülni. Lepkeházának ablakát újra bezárta, s csak egy kicsi rést hagyott
rajta, hogy ne legyen sötétben. Figyelte
kékké vált szárnyait, nézte, ahogy a kék összes árnyalata megpihen rajta. Nem volt szomorú, de tudta, hogy ez a lepke
már nem az a pillangó, aki valaha volt...
Egy
napon harangszóra lett figyelmes. Kikukucskált az ablakon és látta, hogy egy
különlegesen szép virág nyílt ki a kertben. Egy hófehér harangvirág. Csendesen
húzódott meg a kert egyik sarkában. Fejét lehajtotta, mint aki sír...
A
kékké vált pillangó elindult, hogy közelebbről is megfigyelhesse. Az égen sötét
felhők gyülekeztek és megeredt az eső. Nagy, erőteljes cseppekben zúdult a
földre... A kis pillangó nem jutott el a különleges, hófehér
harangvirághoz. Az eső nagyon átáztatta
a gyenge szárnyakat. A kertben levő
virágok figyelték, ahogyan lassan lemosódik róla a kék szín…
A
harangvirág pedig a nap felé emelte fejét…
- Kérlek, süss fel… szárítsd meg a kis
pillangó szárnyát, hadd éljen még…most, amikor
visszakapta az esőtől az igazi színét. Újra a régi lehet...
A
Nap pedig rámosolygott a szerény, de jó lelkű harangvirágra…s gyógyító meleg sugarait a pillangóra irányította…
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése