A nyári szünidőre a tengerentúlról hazalátogató volt évfolyamtársam meséli, milyen az ottani "szabad oktatási rendszer". A diákok az órán esznek-isznak, ki-be járkálnak, kártyáznak, zenét hallgatnak, vagy civakodnak, amíg a tanár ír a táblára. A 20–25 tanulóból jó ha kettő érti a matematikai házi feladatot, amelynek átmásolását pár dollár fejében szívesen felvállaltatja. Az illem, a tudás, az udvariasság a tanárral szemben hiányzik. Még nem fordult elő, mondja, hogy tanárként a bejárati ajtón előreengedték, illetve az iskola folyosóján ráköszöntek volna, gyakrabban történt meg viszont, hogy majd elsodorták a nagy tülekedésben a szünetet jelző kicsengetés után. Az oktatási intézmények többségének környékén dívik a kábítószer-kereskedelem, szinte nincs olyan fiatal, aki legalább egyszer ne próbálná ki valamelyik drogot. Persze vannak "elit" iskolák, amelyeket azonban nem engedhet meg bárki magának... Amerikában vidám dolog iskolába járni, még annak is szórakoztató, aki utál tanulni. Nincs komoly számonkérés, állandó stressz, feleltetés, csak teszt van. Értékelik a legkisebb eredményt, díjazzák a legcsekélyebb erőfeszítést, sőt már a próbálkozást is. Mindenkit önmagához mérnek, s nem az átlaghoz, vagy az optimálishoz. De mintha a tanárok lemondanának valamiről... Általános a műveletlenség, az olvasási, számolási készség hiánya... A diákok zöme diszlexiás, hiperaktív, sokakat közülük pszichológussal kezeltetnek. A fiatalok többsége cselleng, meséli, az utcán tölti minden szabad idejét. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy mivel ütik agyon az időt... Hogy hová vezet mindez? – Tudod, mi van esténként kiírva néhány tévécsatorna képernyőjére, és milyen közérdekű közleményt olvasnak be? Ez: Tíz óra. Vajon tudod-e, a gyermeked most merre jár? – magyarázza a messzire szakadt földi. Hallgatom a szavait és mintha egy képzeletbeli laterna magica peregne a szemem előtt. Amit több száz kilométerre tapasztal nap mint nap, már majdnem itt van nálunk is. Mi is ezzel szembesülünk, ha jobban körülnézünk. Az egyik ungvári iskola pedagógusától a minap hallottam, hogy az oktatási reform lassan oda vezet, hogy nem lehet rendesen feleltetni a tananyagból, mindezt felváltották a témazáró tesztek. Az írás- vagy szóbeli számonkérés szinte eltűnt az órákról. Az iskolakerülés, a csavargás viszont a hiányzási mutatók alapján jelentősen megugrott az utóbbi években. Mint ahogy a nehezen kezelhető, szociálisan veszélyeztetett fiatalok száma is. És, sajnos, a kábítószerezés sem újdonság a megyeszékhelyen. Nálunk ugyan nem mondja be késő este a televíziós hírolvasó, hogy "Kedves szülő, tudod-e, hol van most a csemetéd?", de bízom benne, hogy a nagy többség azért már az ágyban van. Ami valójában gondolkodóba ejtett a beszélgetés után, az az, hogy így lassan "kineveljük" a gyermekeinkből a tisztelettudást, a valódi emberi értékeket, a tesztekkel leszoktatjuk őket a beszédről, a kommunikálásról. A nyugatot majmolva így mi is előbb-utóbb iskolázatlan iskolásokat nevelünk.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése