Doron Blake tizenhárom éves, szőke, kékszemű, pontosan úgy néz ki, mint bármely más kamasz, s csak aki járatos a görög nyelvben (Doron – azt jelenti: tehetség), sejti meg már a bemutatkozásnál, hogy nem mindennapi gyermekkel van dolga. Később erről meg is bizonyosodhat a szülőkkel beszélgetve, akik elmondják, hogy a fiút már kétévesen a számítógép elé ültették, ötévesen Shakespeare-t adtak a kezébe a meséskönyv helyett, és tízévesen megírta első könyvét.Most az egyetemen matematikát tanul és esténként a komputer és szintetizátor segítségével zenét szerez – írja az egyik orosz online újság, az Interesznaja Gazeta egyik legutóbbi száma. A cikk elolvasása után biztos vagyok benne, hogy sok felnőtt felsóhajt: milyen szerencsések a szülei! Pedig Doron esetében a szerencséről szó sem volt. Csupán az anyja és az apja tudatos nevelésének az "áldozata" lett, akik egyetemi professzorokként zsenit akartak nevelni csemetéjükből.
A fenti cikket pszichológus barátnőmmel jól ki is tárgyaltam. Kíváncsi voltam, hogy öröklődik-e a tehetség és mennyi köze van intelligenciához. Csalódnom kellett. Kiderült, hogy nagyon kevés bizonyíték van arra, hogy az intelligencia öröklődnék. Einstein például, akit általában az eddig élt legintelligensebb emberek közé sorolnak, messze felülmúlta a szüleit. Az egyik leghíresebb orosz tudósról, Mihail Lomonoszovról tudjuk, hogy nagyon szegény parasztcsaládban, szinte árván nőtt fel. Írni-olvasni egy szomszédtól tanult, könyveket a helyi lelkésztől kapott. És mégis ő volt az, aki megalkotta az első tudományos megalapozottságú orosz nyelvtant és egységes helyesírást. Jelenleg divatos különböző tesztek segítségével felmérni, mekkora IQ-val rendelkezik valaki és a magas pontszámot elért egyént tehetségesnek, okosnak nyilvánítják.
A másik oldalon viszont lehet valaki kimagaslóan tehetséges valamiben, ha közben mondjuk neurózisban szenved, vagy egyszerűen csak lusta használni az adottságait. S arra is volt már példa, hogy a gyermekből, akinek a kezébe játék helyett számológépet adtak, illetve a számítógép elé ültették nem tudós lett, hanem társadalmilag nehezen kezelhető, szociálisan sérült egyén. A szakember barátnőm szerint minden gyermeket egyéniségként kell kezelni.
A pedagógusoknak azt az elvet ajánlatos követniük, hogy minden tanuló tehetséges valamiben. Sajnos nincs tudomásom róla, hogy a szeptembertől életbe lépett új közoktatási törvény a sok HH (hátrányos helyzetű), és HHH (halmozottan hátrányos helyzetű) mellett szabályozza-e a tehetséges gyerekek foglalkoztatását és támogatását. Ennek megfelelően szorgalmazza-e új típusú oktatási intézmények megnyitását, tehetségkutató versenyek, fesztiválok, vetélkedők szervezését.
A hangsúly, szerintem, azon kellene, hogy legyen, miszerint nem csak szegény meg szociálisan hátrányos fiatalok vannak ebben az országban. Sokkal inkább arra kellene odafigyelni, hogy ne hagyjuk elkallódni a tehetséges ifjú embereket. És csak zárójelben teszem hozzá: és tehetségeinket kiengedni az ország határain túlra. – A baj akkor kezdődik, amikor az állandó bizonyítási vágytól való stressz következtében valahol hibázik a fiatalember – mondja nyomatékosan a pszichológus. – Ha ilyenkor nincs a háttérben a biztonságot adó család, akkor a kudarcélménytől az alkoholhoz, illetve a droghoz nyúl, és ezzel elindul a lejtőn.
A tehetség tehát önmagában kevés, tudni is kell vele sáfárkodni. A tizenhárom éves Doron Blake-t tudatosan nevelték a szülei, ő már "született tehetség" volt. Hogy tíz–húsz év múlva milyen sorsa lesz, még nem tudni, de a tengerentúli viszonyokat ismerve, valószínűleg sikeres ember válik belőle. Ha történetesen itthon, szűkebb pátriánkban látja meg a napvilágot, már szkeptikusabban fogalmaznék, hiszen sokkal nagyobb gondok és problémák nehezednek a társadalom vállára, mintsem azzal foglalkozzanak honatyáink, hogy a kitűnően rajzoló, kristálytisztán éneklő, illetve remekül futballozó ifjú embert tehetségének megfelelően biztos megélhetéshez juttassák. Apró kezdeményezések talán már vannak valahol, de mintha valami hiányozna… És itt nem csak a pénzre gondolok…
Az idei londoni olimpia a bizonyíték rá: tehetséges nemzet a magyar. Tehetségkutató versenyekből is több tucatot sugároz a média. De… Akkor miért csak egy eredményes olimpia után beszédtéma abban a fránya parlamentben a tehetséges magyar fiatalok sikere? A kérdést nyitva hagyom…
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése