Még mielőtt megvádolnál kedves olvasó, hogy matekórát készülök tartani, közlöm: fabulának indult politikai mesét ajánlok a figyelmedbe. Néztem az esti híradókat csatornáról csatornára kattintgatva és csak ültem, bámultam. A magam csendességében. Orbán, Mesterházy és Vona „viadalát”, s ezzel párhuzamosan a jelenlegi magyarországi belpolitikai állapotokat valamiért a csukáról, a hattyúról és a rákról szóló orosz népmeséhez kezdtem hasonlítani. Amelyikben, mint tudjuk, e három balga állat próbál elhúzni egy szekeret, – amely az ország kordéja lenne nálam –, de nem jutnak sehová, mert mindhárman más és más irányba akarnak haladni. Szerintem azonban sokkal inkább tükrözi a mostani viszonyokat, ha egy nagyon különleges pályán zajló nem kevésbé sajátságos focimeccsként képzeljük el azt, ami körülöttünk zajlik. E pálya háromszög alakú, s a kapuk a szögeknél találhatóak. Három csapat játszik egymás ellen. Gyorsan hozzáteszem: egyelőre. Az egyik narancssárga, a másik piros helyett már bézs, a harmadik pedig mondjuk fehér mezben. Bár zárójelben gyorsan azért hozzáteszem, hogy utóbbinak, mint vezetőjük volt kijelentette „… ígéreteinknek nincs színe..”, csak azért lett fehér nálam a trikója, mert egy meccset pucéran még sem játszhatnak. Na de térjünk vissza a politikához…. Izé, akarom mondani a fabulámhoz. Bármelyik csapat legfontosabb feladata, hogy gólt küldjön a másik kettő hálójába, s természetesen, hogy az ő hálója lehetőleg minél kevesebb alkalommal rezdüljön meg. Mindegyik csapat összefoghatna bármelyik másikkal a harmadik ellen, s szükség esetén bármikor hátat is fordíthatnak egymásnak. Ha, például, elhúz a narancssárga csapat, akkor a bézsek és a fehérek ellene összpontosítanak, amikor viszont a fehér ugrik meg, akkor már a narancssárgák fognak össze a bézsekkel. Amennyiben a bézsek zászlaja áll győzelemre, akkor természetszerűleg a narancssárgák és a fehérek válnak szövetségesekké. Nem tetszenek érteni? Nem baj. Ezt a mai politikai izét szerintem maguk az érintettek sem igazán értik… Bár… Kezdetben még unikumnak számíthat egy ilyen mérkőzés a nézőközönség számára, s szíve szerint még szurkol is hol a narancssárgáknak, hol a bézseknek, hol a fehéreknek. Nemsokára azonban dögunalmassá válik mindez, hiszen egy ilyen meccsen nincsenek, nem is lehetnek győztesek. Fentről beszólhat a játékba a FIFA helyet az IMF ugye. A nem titkolt folyamatos bundázás miatt pedig hiányzik a nemes vetélkedés látszata is. S a lelátókon ülők, akik nem kapják meg pénzükért (adójukért, voksukért stb.) azt, amire számítanak, előbb-utóbb azt mondják: elég volt! Tessék újra téglalaposítani a háromszöget, s a partvonalon kívül sorára várva lehet több, de a pályán egy időben csak két csapat legyen. És győzzön közülük mindig a jobbik… pontosabban az a csapat, aki végre tisztán akar játszani és nyerni. Magyarországon csak a bizonytalanság biztos ugyan egyelőre, de ma úgy látszik, a narancssárgák csapata az, amelyik a nézőközönségtől – a választópolgároktól – leginkább számíthat a piros lapra. Népszerűségük alatta van még a legrosszabb mutatóknak is. Hogy a három orosz mesehős közül melyik is volna a vezérük az én értelmezésemben: hát a csuka.Valamiért mindig elsiklik... Meg aztán... Hattyúdalt még korai lenne számára írni... A háromszögű politikai játéktér téglalaposítása egy tegnapi bejelentéstől látványosan elkezdődött. A végeredmény azonban – elvégre Magyarországról van szó – enyhén szólva is többesélyes. Vagy sikerül végre egészségesen megosztani a hatalmat, vagy néhány évig még tovább játsszák a többkapus magyar csodafocit, vagy csapatok tömege özönli el a pályát, alakítgatja azt ötszögűre, hatszögűre, ki tudja, hány szögűre. A második és harmadik változat esetében a közönségnek, az állampolgárnak nem marad más hátra, mint vagy tovább nézi a már-már kiismerhetetlen mérkőzést, vagy más pálya, más csapatok után néz, vagy dühében szétveri a lelátót, nekimegy a rendőrkordonnak, és a viccbeli erdészként az összes játékost elzavarja a jó fenébe. De ettől még az ország kordélya továbbra is az árokban csücsülve a sárban marad…
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése