Az életben semmi sem jön könnyen.
És ami könnyen jön, az könnyen is megy el.
De az életet, magát az ország létét vállukon hordozóknak semmit sem adnak könnyen, se olcsón, se egy dicséretet, se egy jó szót, általában semmit sem.
És ami könnyen jön, az könnyen is megy el.
De az életet, magát az ország létét vállukon hordozóknak semmit sem adnak könnyen, se olcsón, se egy dicséretet, se egy jó szót, általában semmit sem.
Különös, hogy azok élnek a legszerényebb körülmények között, akik a legtöbb terhet hordozzák a hátukon. Atlaszok, és hősök ők mindnyájan, mégis rosszabb helyzetben vannak, mint a 18. században élt muzsik.
A mindennapi, és kegyetlenül nehéz élet egyszerű hősei ők, akiknek nem jár kitüntetés.
Mert itt és most, a mai korban, a sokrétű média ezerszeresen az orruk alá dörgöli, hogy nesze, tessék, uraid így élnek, ezt és ezt a juttatást, kiváltságot, vagyont, mentelmi jogot, földet és birtokot, céhet és céget kapják – csak tartozniuk kell egy jópofa frakcióhoz.
Hergelik őket, a szemükbe vágják nyomorukat, a lelkükbe, a büszkeségükbe taposnak, megalázzák őket.
És ezt mind, mind el kell viselni, le kell nyelni, és illik elégedett arcot vágni hozzá.
Különös, hogy a jövő nem a bársonyszékben ülők kezében és fejében fogan meg, és válik valóra, hanem a nép, az Istenadta nép kezében és fejében.
Ők, a két kezükkel robotoló, gürcölő honfitársaink a jövő, a megoldás, a kilábalás kulcsa – és pont rájuk nem lehet szavazni. Hogy is lehetne…
hiszen a hatalom emberszámba se veszi őket.
Az ő szavuk, vagy éppen hallgatásuk lenne a kulcs, ami életre kelthetné a rozsdás zárat, és kaput nyithatna a bajból kivezető útra.
Azt mondták, ne sírj, csak dolgozz keményen, és jobb lesz majd.
Ha jól és (nagyon) sokat dolgozol.
De az idő nem nekik, a munka hőseinek dolgozott, csak elhasználta őket, és míg a profitot más zsebelte be, addig ők csak minimálnyugdíjat kaptak. Ha megérték…
Kapjunk végre célt a küzdéshez, az élethez magához, olyan embereket, vezetőket, akikre fel lehet nézni, új hősöket akik utat mutatnak.
Te is ismersz ilyen embereket…?
Igen, ismersz, csak még nem ismerted fel őket, mert bőrük szürke, a rengeteg túlórától, amit kénytelenek vállalni, arcuk beesett a kialvatlanságtól…
Becsületes, dolgozó CIVIL a nevük…
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése