szűk utak hordozzák
fogyó holdkaréjként,
ami még maradt.
Úgy mérek
minden pillanatot hozzád
egy tenyérnyi csendben,
gyémánt ég alatt,
mint csillagjárást
fényévben, hogy ragyogj.
Repíts tovább napvitorlán,
nem számít néhány ezer év,
amíg veled vagyok
s eljutunk a
halhatatlanságig.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése