Seres László: Napjaim

Napjaim mind földhöz ragadt álmok
Növelik egyre éveim hadát
Minden mára csak holnapot várok
S minden holnapra a holnaputánt

Mért vonz a ma rejtélyes varázsa
Mért kutatatom titkait legbelül
Ha napjaimnak nincs maradása
Ahogy megjön, úgy el is menekül

Régen nem számoltam az éveket
Ma fukarrá tesz gyérülő sorsom
Hogy tengődjek fél-életnyi torzson

Mert haladni az úton úgy nehéz
Ha az ember csak visszafele néz
Észre se veszi hogy megérkezett