Együtt ballagunk

Kedves kis rétem, hiányzom-e néked? Várod-e még botladozó lépteimet? Harmattól csurrant aprócska szirmaid... Hullatnak-e lábam nyomára könnyeket? Pacsirtaszó is... úgy van-e, mint régen? Kakukk is szétkiáltja még éveimet? Erdőszélt strázsáló kökénybokraid, Menyasszony-fehérbe öltöztek már, lehet... Harmattal mosdatott virág-csodáid, Nem félik már vigyázatlan lépteimet. S, mert sosem téptem tarka szirmait, Lelkembe festették törékeny kelyhüket. Tapsifüles nem riad, ha lépdelek, Domboldal részeg ösvényeit sem járom, Csizmáim sem írnak, hóba rejtjelet, Fogasra akasztva mélázik, kabátom. Vékonyodó cérnán lógó gombjai, Fejet hajtanak az ellépett időnek, Ásító csizmaszáram holnapjain, Vásott bőrtalpain, kicsit még időznek. Ne búslakodjatok, vén cimboráim! Hisz annyi szépet láttatok már énvelem! Majd leporolgatom emlékképeim, S, együtt ballagunk... nyárszagú rétemen. 2013....