Földőlt a tél

Hóeséshez szokott szemed, a lepkék

szállingózó röpte egy pillanatra

becsapja. Összébb húzod magad,

mert reflexeidben még ott a fagy,

de földőlt a tél. A fogoly zöld ráömlött

a tájra. Átfest fát, bokrot és füvet.

Kerítésléc erőlködik, szálkát izzad,

ám nem hozhat új ágat sem rügyet.

Már az odvak sincsenek bezárva,

minden lakatot lefűrészelt a tavasz,

s mint szerelmes leveleket, postás

szél hozza-viszi a polleneket.

Ideje ismét röpüléshez szoktatni,

kalitkában tartott lelkedet.