Úton

Kopoltyús csend döng,
tátog a beton, éget.
Lábamon fék, kuplung, gáz,
ásító rettenet repít.
A perc itt kilométer,
s néhány irányváltás az élet.
Útszéli csokrok, keresztek.Versenyt fut önmagával
légzsák, kormány, kerék.
Fentről Isten vigyázz rám,
lentről Istenre én,
kitartson mellettem,
míg megérkezem.
Ráhagyom magam,
mindegy honnan hová
s mi köt még a röghöz,
tapadás, vagy felhajtó erő.
Minden út alám kanyarog,
hogy egyenes legyen.
Indulok, megyek tovább.
Halott köveken
az élőkhöz.i