Van egy mosoly, mi lelkembe festette magát.
Nem úgy, mint vázában feszítő orchideák...
Mint méz ízű ígérettel nyíló hársvirág,
Csak... mint vándorra mosolygó galagonyák.
Ti nap tüzét hordozó, apró bogyócsodák...
Cirógassatok meg minden fáradt arcot!
Rázzátok le magatokról most az út porát!
Vigyétek hírét, ki mosolyogva alkot!
Göröngyös utakon, ha botladozva lépek,
E szelíd mosolyra támaszkodom én...
Ha útszélére hullott platánágra nézek,
Nem sajdítja szívem, hogy sárgul a levél.
De ma még jól van dolgom, még kertemben a nyár!
Ablakom előtt, még karcsú mályvák nyílnak...
Rózsásak, nap-sárgák, s alkonypírba hajlók,
Kiskapumat tárva, bókolgatva hívnak.
A vers is, a videó is nagyon megkaptak!
VálaszTörlésIgazán jólesik, hogy szerethető lett ez a versike!
Törlés