Ahol vagyok
fájdalom zsong
szembenézek a
semmivel.
Voltak napok
vadlovakkal
port kavartak
elvágtattak.
Szegény-boldog
ifjúságom
hurrikánnal
messze szállott.
Láttam magam
padban ülve
könyvem fölött
lámpás égett
kubikosnak
mellém ült
az élet…
Az ifjúság
padban maradt
a könyv fölött
mécsest éget.
Így van, Mila! A mécses ott maradt ugyan, de világít, és amikor nagyon sötét lesz, ez lesz az egyetlen fény, mely megmutatja az utat, merre tovább!
VálaszTörlésSzeretettel: Szabolcs
Ahogy Szabolcs mondja (írja), kedves Mila.
VálaszTörlésKedves Szabolcs!
VálaszTörlésszakszerű hozzászólásodat hálásan köszönöm.
Szeretettel :Mila
Kedves Tibor, köszönöm jelened!
VálaszTörlésSzeretettel: Mila