Viszontlátásra

- Adde a sityakod! – kiáltotta Gabi, és a másik gyerek sapkáját igyekezett megragadni, megfogni.

- Nem! – ugrott hátra riadtan Zolika.

Gabi azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és utána ugrott a hátráló gyereknek, és lekapta fejéről a sapkát, majd a megszerzett zsákmánnyal futásnak eredt. Zolika utána.

- Add vissza! – kiáltotta és megragadta a másik blúzát hátulról.

Az anyukák ott ültek az árnyékban a ligeti padon, s elmélyülten tárgyalták a divat legfrissebb eseményeit.

- És láttad Marcsit, hogy elcsúfította magát ezzel a rövid hajjal?

- Rémesen néz ki!

A ligeti játszótéren közben tovább zajlottak az események. Ahogy Gabi megérezte, hogy elkapták a grabancát, eldobta a sapkát. Bele a sárba. Zolika felvette, és sírva törülgette. A sírás hangjára az anyukák is felfigyeltek.

- Gabikám, ne bosszantsd a barátodat! Nem szép dolog. Szégyellem magam miattad! – dorgálja gyermekét anyuka.

- Jaj, te kis nebántsvirág! Ne sírj már! Nincs semmi baj! – így a másik anyuka.

A két gyerkőc meghallgatva a szülői intelmeket, elvágtatott a homokozóhoz, és megfeledkezve az előbbi incidensről, önfeledt játékba kezdtek. Az anyukák is visszaültek a padra, hogy folytassák ahol abbahagyták.

- Éppen azt akartam mondani, hogy milyen rosszul választott Marcsi fodrászt. Nem ért a kliens alkatához, jelleméhez. Na, de nézd már, ez az erőszakos Gabika megtámadta szegény Zolikámat…

- Ki az erőszakos? Gabi? Hát, nem Zolika rángatta meg a blúzát, hogy majdnem elszakadt?

- Szó sincs róla! Zolika csak a sapkáját akarta visszaszerezni. Máskülönben jó lenne, ha szóba állnál a fiaddal, és kinevelnéd belőle az agresszivitást! Ezt, mint barátnő mondom neked.

- Nocsak!

- Igazán ne vedd rossznéven, de…

A megszólított azonban nem várta meg a mondat befejezését, hanem felpattant.

- Gabiii! Gábor! Gyere, megyünk! – szólította a csemetéjét ellenkezés nem tűrő hangon.

- De… - szorult bele a szó Zolika anyukájába.

- Viszontlátásra! – szűrte halkan a fogai közül a köszönést a másik, és kézen fogva Gabit elviharzott.