Ady Endre: Párisban járt az ősz című verse nyomán.
„Párisba tegnap beszökött az Ősz,
Szent Mihály útján suhant nesztelen,”
szemtől szembe néztünk farkasszemet,
mégis lágyan megérintette a kezem.
Vezetett volna szeptemberi szunnyadó fák alatt,
amelyek gyümölcsén majd a sárguló fű fázósan didereg,
Ősznek távoli furulyája törte meg a megdermedt csendet,
bűnös Napsugár fényében táncolt, zengett az elkerülhetetlen.
Tegnap lopakodott, mosolygott rám a pajkos vég,
Szent Mihály kardja átszelte az Ősz nyomát,ám
mindketten tudtuk: itt a november, december
mégis kaptam egy időre halasztást, pedig
eljön a nap, amikor ismét megérint az Ősz szele,
és én tudom csupán
utolsó utamra elkísér
egy fényes napsugár.
Markovic Radmila
Kedves Mila, öröm olvasni ezt a versed, az utolsó szakasza főként a csúcs ! Gratulálok szeretettel, Hajnalka
VálaszTörlésAzért ne siettesd azt a napot, kedves Mila...
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Hajnalka az elismerésed.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Kedves Tibor!
VálaszTörlésNem siettetem, dehogy. Ilyen elfogadható egészséggel még szeretnék sokáig élni
Méltó folytatása, továbbgondolása Ady versének
VálaszTörlésÉn is megírtam ezt, de másik változatban
nagyon tetszik
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.