Kolumbán Jenő: Anyasirató
Anyámtól rossz fogat örököltem…
Ő amúgy jámbor és szelíd volt
én magamat folyton öldököltem.
Jámbor és szelíd volt, és szeretett.
Elfelejtettem ki volt nekem.
Nem is álmodok róla kedveset.
Elfelejtettem hogy ő volt nekem.
Fényképen ismerős-idegen.
Arcomat nézve én őt keresem.
Fényképe még ismerős- idegen
- nem mozdul a lelkemben semmi -
Keserű könnycsepp sem szemszögleten.
Lelkemben régen semmi sem mozdul
és fáj hogy nem fáj a hiánya.
Az önvád fülembe vádlón mordul.
Miért nem fáj nekem a hiánya?
Pedig nélküle vagyok árva.
Életem tűztem fehér hajába.
Kép: Kovács Margit alkotása
Kedves Jenő.
VálaszTörlésVersed nem csak jó, de őszinte, és szép is.
gyuri
Köszönöm kedves Gyuri!
Törlésjenő
Gyönyörű vers!
VálaszTörlésÜdv: Mila
Fájón vagy sem, de hatnak a vádló érzetek... Soraid sokat elmondanak, az önmagaddal szembenézésről is tanúskodnak, kedves Jenő.
VálaszTörlés