Postára adtam egy levelet,
rábíztam a levélre fontos híreket.
Pontos volt a cím minden adata,
de a címzett a levelet meg nem kapta.
Vártam a választ, ám hiába,
üres maradt a leveles láda.
A címzett is várt, de csalódott,
mert a levél elkallódott.
Ha palackpostára bízom,
talán előbb is célba juttatom.
Valaki kifogta volna,
a címzettnek eljuttatja.
Ám a postás vicces legény,
kézbesítésre nem serény,
szemétben landolt sok küldemény,
nem került elő soha, tünemény.
Levelet kapni nagy öröm lett volna,
szerelmünk most is boldogan virulna,
tréfás postás széjjel tépte,
legyen hasonlóban része!
"Elbeszélő költeményed" jókedvere derített, kedves Sarolta. Pedig ugye "sorsdöntő" eseményről írtál. De megmutattad a záró sorokban, öniróniára is hajlón, a postást átokban részesítve: versben még ilyen történéshez is lehet kedélyesen viszonyulni. :>)
VálaszTörléstöbbször próbáltam választ írni, de egyszer sem ment el. Miért??
VálaszTörlésHa tőlem kérdezed, nem tudhatom, Sarolta. Talán ismétlődően követsz el valami hibásat. Mert lám, e legutóbbi üzeneted átjött. (Velem is előfordult a minap: küldtem volna a kommentet, nyomtam a "közzététel" gombot többször is, semmi változás, mozdulatlan minden. Ezután új ablakban nyitottam meg ugyanazt az oldalt, s lám, az üzenet már fenn lehetett egy ideje.) Technikai ok, saját figyelmetlenség, minden közrejátszhat.- Most már csak az érdemi válaszodra vagyok kíváncsi. Félek: netán valamilyen melléfogásom vágta ki a netes biztosítékot?! :-d
VálaszTörlésA fontos üzenetek sajnos, gyakran eltűnnek. Nekem nem a postás, anyám tüntette el szerelmes leveleimet fiatal koromban. még most is fáj, innen az önirónia..
VálaszTörlésnem hiszem, hogy te vagy az eltüntető, én vagyok elég béna a gép kezeléséhez.
köszönöm, hogy figyelsz verseimre és üzensz is.