éjszaka árnya rám hajol
hűvös kezével átkarol
bőrömre hullámot rajzol
berzenkedem érintésén
bántón szomjazó szerelmén
feszélyező tévedésén
vezeklése idegenség
élete elkótyavetyélt
ősi elégedetlenség
hűvös kezével átkarol
bőrömre hullámot rajzol
berzenkedem érintésén
bántón szomjazó szerelmén
feszélyező tévedésén
vezeklése idegenség
élete elkótyavetyélt
ősi elégedetlenség
Kácser László : Árny-ék / Ál-arc (részlet) papír, vegyes technika
Az éjszakával sok mindent jellemeztek már. Te idegensége, újra és újra megérintő, nemkívánatos közelsége miatt kárhoztatod, Ildi. Igen, talán értem, átérzem: amikor nem esik elég fény az arra áhítozó arcokra, vélhetően joggal érződik a hiábavalóság jelképének az éjek sötétje. - Számomra kifejező vers ez, kedves Ildi!
VálaszTörlésKöszönöm Gábor az olvasást, és gondolataidat (nagyon értesz te engem :) ). Igen, szörnyű, amikor valaki mindig csak a sötétségben botorkál, és nem érinti meg lágy melegség, és fény... :)
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésGábor, remekül összefoglalta mindazokat a gondolatokat, amik bennem is keltődtek versed olvasása közben.
Tetszett.
gyuri
Köszönöm Gyuri ! Örülök, hogy hasonlóan érzékeled :)
TörlésNem tudok belemagyarázni semmit a versedbe, egyszerűen szép.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ibolya ! :)
Törlés:)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés