Alszik az éjszaka,
virraszt a csend,
holt szerelmeim árnyéka
fel- feldereng.
Nyitott ablakomon
belép a szél,
matat íróasztalomon,
felkapja a papírhalmot, de
nem tépi szét.
Körbe táncolja a szobát,
fülembe súgja titkait,
tovább suhan az ablakon át,
kacagva még visszaint,
ásít a csend.
Hallani vélem kedvesem szavát:
"Aludj szívem, aludj tovább!"
Eső kopog az ereszen,
füttyent a vonat messze,
belehasít a csendbe...
Gyűrött az álmatlan párna,
mocorog a lárma.
Libben a függöny fodros szárnya,
vihar dühöng - fénylik a villám,
dörög a menny..
Pirkad a hajnal, földre teríti bársonyát,
borzongva magára húzza paplanját,
alszik tovább az éj,fáradt a csend,
aludj tovább kedvesem!
Kedves Sarolta.
VálaszTörlésEz a versed is jól sikerült, meg tudtad jeleníteni az esemény atmoszféráját.
gyuri
Köszönöm figyelmedet,
Törlésmár sokszor átéltem az ilyen éjszakákat, talán azért tűnik hitelesnek
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.