Tóth Sarolta: Álmatlan éjszakán

Alszik az éjszaka,
virraszt a csend,
holt szerelmeim árnyéka
fel- feldereng.
Nyitott ablakomon
belép a szél,
matat íróasztalomon,
felkapja a papírhalmot, de
nem tépi szét.
Körbe táncolja a szobát,
fülembe súgja titkait,
tovább suhan az ablakon át,
kacagva még visszaint,
ásít a csend.
Hallani vélem kedvesem szavát:
"Aludj szívem, aludj tovább!"
Eső  kopog az ereszen,
füttyent a vonat messze,
belehasít a csendbe...
Gyűrött az álmatlan párna,
mocorog a lárma.
Libben a függöny fodros szárnya,
vihar dühöng - fénylik a villám,
dörög a menny..
Pirkad a hajnal, földre teríti bársonyát,
borzongva magára húzza paplanját,
alszik tovább az éj,fáradt a csend,
aludj tovább kedvesem!