bölcselkedni mit ér
olykor groteszk a lét
voltam kicsi
lettem nagy
tettem mit elvárt
tőlem a világ
adtam amit adhattam
kaptam amit kaphattam
volt benne kincs
volt silány másolat
sokszor vágytam gyöngyre
beértem csillogó kaviccsal
ragyogás helyett
rozsdás ócskavassal
szabadságom korlátokkal
terhelt szavakkal
nem kérkedtem fájdalmakkal
ragyogtam ha szeretet kaptam
olykor groteszk a lét
voltam kicsi
lettem nagy
tettem mit elvárt
tőlem a világ
adtam amit adhattam
kaptam amit kaphattam
volt benne kincs
volt silány másolat
sokszor vágytam gyöngyre
beértem csillogó kaviccsal
ragyogás helyett
rozsdás ócskavassal
szabadságom korlátokkal
terhelt szavakkal
nem kérkedtem fájdalmakkal
ragyogtam ha szeretet kaptam
Szépen "foglaltad össze" az életedről mondhatókat, Ildi! Mondhatni, elfogadóan vetted tudomásul, ami jutott, ami sikerült, bár hatott persze a korlátokat is átlépni akaró vágy. Az ilyen megnyugvással folyó élet megérdemli, hogy ragyogjon is olykor, hosszabban is, s megadatott, amikor szerettek! :)
VálaszTörlésKöszönöm Gábor ! Az ember előbb-utóbb megbékél a sorsával, annál is inkább, mert a múltján senki nem tud változtatni, így aztán jobb elfogadni, és örülni még annak, amink lehet. :)
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésEz a versed, tömör, és őszinte összefoglalása az elmúlt éveknek.
Ez, azért is fontos, mert az ember, egy józan visszatekintés híján, nem tudja elhelyezni magát a mában.
Tetszett.
gyuri
Csak egyet érteni tudok meglátásoddal, Gyuri ! Meg kell élnünk a mát is, és ha lehet, hozzuk ki belőle magunknak a lehető legjobbat. Megidősödve a lehetőségeink úgyis behatároltak, legalább mi ne gátoljuk magunkat. :)
Törlés