Tóth Sarolta: A sors parancsa
Állok magas hegy tövében,
elszédülök amint nézem.
Egy nagy kővel kell felérnem.
Görgetem a nehéz követ,
Szüszifosz parancsot követ.
Megállnék, de nem tehetem,
ha a követ elengedem,
visszagurul, le a földre,
görgetnem kell mindörökre.
Lábam fárad, nem lépeget,
megáll helyben, mint a cövek.
Három hajcsár jön mögöttem,
ostorcsapásra hörögtem,
de a követ tovább hajtom,
ez lesz az utolsó harcom.
Verejtékem bőven csorog,
de a tetőre feljutok.
Ráülök a durva kőre,
de az megindul előre,
legurul a hegy tövébe.
Sorsom átka beteljesül,
lábam sajog, fejem szédül,
kő kövön nem marad végül.
Jómagam is kővé válok,
így teljesült be az átok.
Görgessétek követeket,
szüszifoszok ne legyetek!
Kép: PsArtnapló - Sziszifusz
Bizony, az egyik legkeservesebb tapasztalat: látni, hogy munkánk esetleg értelmetlen cselekvés, hiábavaló erőfeszítések sora, amire azonban legtöbbször a megélhetés kényszerít. Kívánhatjuk embertársainknak is a legjobbakat, de sorsuk magában foglalja, hogy ők is mit tehetnek.
VálaszTörlés