Nézem szád sarkában azt a
keserű, és makacs ráncot.
Szemedben látom a közönyt,
és nem látok benne lángot.
Érintem félve a hátad,
eltaszítja a kezemet.
Negatív pólusú lettél
hiába az igyekezet.
Termeted vékony, és szikár.
Nőre ezt mondani lehet?
Ölellek teljes valómmal,
de nem válaszol a kezed.
Versemre csak annyit szólsz:szép.
Mit jelent ez, én nem tudom.
Azt tudom agyamba vésve,
hogy együtt mentünk, egy úton.
Kezem kezed mellett bénán.
Bizonytalan ez az érzés,
mert nem szeretném, hogy ellökd.
Legyőzve hát a kísértés.
Kedves arcod darabokban...
A kor, vagy furcsa fájdalom?
Nem szólsz, megfőzöd a kaját,
én meg a versem mormolom.
2016.05.20.
Kedves Jenő...
VálaszTörlésNagyszerű, egyéni hangvételű a vers, gratulálok.
És igaz.
gyuri
Miért a távolodás? Érthető emiatt a szerző keserűsége. ;( De csendesen sorolva, néhány kérdés közbevetésével írod e gyötrődést kifejező strófákat; tetszett a versed, Jenő!
VálaszTörlésKedves Jenő
VálaszTörlésÉn a megfásult, avagy inkább közömbös embert érzem ki versedből.
Gratulálok: Mila
Köszönöm a reflexiókat. Ez a vers egy kicsit többet mond el a magánéletemről mint szeretném. Nézzétek el hogy ezzel traktáltalak most benneteket :)
VálaszTörlésjenő
Kedves Jenő.
VálaszTörlésNem traktálsz, de megtisztelsz az őszinte, szókimondó lelki állapotoddal, ami egészen emberi, és rengeteg embertársunkkal megesik. Én, nem érzek részedről közönyt, de egy megfáradt, reménye vesztett férfit érzek, aki ezt a kapcsolatát feladta. Ez, tulajdonképpen egy dráma, amiben vissza visszavillannak a hajdanvolt szép napok emlékei, amik igencsak nehézzé teszik tompa lelki állapotodat.
Őszinte elismeréssel.
gyuri
Nagyon tetszett a versed, átérzem a keserűséged. Egy ideig az ember próbálkozik, aztán feladja, nagyon érzem...
VálaszTörlés