Jó, hogy vagyok, mondják,
kik zöld füvemmel
példálóznak kedvesen.
Na de a szomszéd
nekem is szomszédom,
hát az ő rétje is éppen ilyen.
A kép címe: Jacuzzi; Várady Róbert alkotása.
Tomor Gábor: Ikrek
Jó, hogy vagyok, mondják,
kik zöld füvemmel
példálóznak kedvesen.
Na de a szomszéd
nekem is szomszédom,
hát az ő rétje is éppen ilyen.
A kép címe: Jacuzzi; Várady Róbert alkotása.
Az igazságérzet kényszere diktál, de ha rólam van szó, sosem tapasztalt elnézéssel élek Gábor.
VálaszTörlésMert, "Ha nem vagyok magamért, ki van értem" igazsága, minden nemzedékben tarol. Ami emberileg érthető gyengeség.
Még az is lehet, hogy a szomszéd füve szebb az enyémnél, de én, akkor is az enyémet látom szebbnek.
A szépség, egy relatív létező.
Élveztem a munkádat.
gyuri
Érthető kommentet írtál, Gyuri, s ez alapján is megítélhetjük a szomszédra hivatkozás okát. Akár így is mondhatjuk: ki a magáét nem becsüli, a szomszédét túlértékeli. :)
TörlésKöszönöm a véleményed!
Milyen igazatok van... De érdekes a szemlélet, amikor az ember szerényen hárítja a dicséretet. Vagy csak álszerényen, de az is lehet, nem hisz annak, aki dicséri. S hogy miért? Talán okkal, talán becsapták,palira vették. Sok gondolatot felvet a versed. :)
VálaszTörlésMegszólaltattam a szomszédot, aki a viszonosság alapján mondta a magáét. Úgyhogy két szereplő magatartásán tűnődhetünk. Lehet, hogy itt éppen egy végtelenített egymásra mutogatás folyik, mert mindketten úgy érzik, van mit egymástól irigyelni? Lehet, hogy ilyen természetűek, kényszeres erő hat egymás felülmúlására, hol ebben, hol abban?
TörlésKöszönöm töprengő hozzászólásodat, Ildi! :)
Csak a kertes háznál látjuk meg a szomszédot, Városokban, ahol egy lépcsőház van csak és ajtók, nem irigykednek,sőt legtöbbször nem is ismerik egymást. Csak ennyit mondhatnának, a szomszéd ajtaja se különb a mienknél.Persze, tudom, hogy a rövidkéd ennél többről szól, de lehet, hogy nem.
VálaszTörlésJól érzed, Ibolya, itt nem a tényleges szomszédságról van szó, hanem általában a mások dolgai, tehetsége stb. iránti viszonyulásról. Például amikor egyesek azt bizonygatják, hogy ugyanazt ők is tudják ("vagyok olyan legény, mint te"), sőt! A magukét (egyelőre!) kevésnek érezve törnek a "minták" felülmúlására. Pedig ugye, az lenne a fontos, hogy ne a másokéhoz mérjék, amit akarnak, tesznek, hanem a saját képességeik szerint végezhetőt igyekezzenek minél jobban produkálni. (A megszerzendő anyagiakról most ne is beszéljünk...) Elgondolkodhatunk például az örök elégedetlenkedők keserves sorsán, akik egymásét is jaj, de nagyon lepipálnák... :)
VálaszTörlés