A mókust, soha senki és semmi nem zavarta. Naphosszat ugrándozott fáról - fára, makkal és dióval dobálta az arra járó állatokat, telitalálat esetén majd lebukfencezett az ágról annyira nevetett. Az állatok nem bosszankodtak viselkedése miatt, mert idétlen jelenléte némi derűt varázsolt a szürke hétköznapokba.
Történt egyszer, a mókus a bagollyal akart beszélni, és nagy megrökönyödésére az odúnál álló kakukk közölte vele, előre be kell jelentkezni, mert a bölcs madarat az esze miatt tisztelettel kell kezelni, nem lehet berontani hozzá, mint a szélvész.
A mókus egészen elképedt. Eszébe jutott, a minap a vakondtól hallotta, kút és alagútfúró zsenialitása miatt az egész erdő nagy becsben tartja.
A mosómedve mosóversenyeken egymás után nyeri az erdei bajnokságokat, a vörösbegy dalversenyeken egyéni és örökös bajnok, a keresztes pók két fa közé olyan hárfát font, hogy az esti szellő a legszebb altatódalokat játssza a remek hangszeren.
A mókus rádöbbent a megrendítő igazságra.
Ő valójában nem tud semmi olyat produkálni, ami miatt az állatok számon tartanák. Teljes erejéből gondolkodott, az utolsó pillanatban eszébe jutott a megoldás.
Az állatok között neki van testméretéhez képest a legszebb, a legnagyobb és legdíszesebb farka.
Elrohant a búvópatakhoz a víz tükrében megcsodálni ékes zászlaját. Délceg pózolása közben-bár igyekezett a realitás talaján maradni - elragadtatással bámulta pompás önmagát.
Hazafelé ugrándozva egészen kivirult. Maga volt az elragadtatás.
Ahogy besötétedett, lakófája tövében kis örömtüzeket gyújtott, hogy az arra kószáló állatok minél jobban láthassák és csodálhassák remek végtagját, és ezen túl, tiszteljék.
Ahogy mámorosan sürgött-forgott a kis tüzek között, valahogy lángot fogott bozontos farka, egy szempillantás alatt leégett minden szőre. Nem maradt más, mintegy kormos, füstölgő, vékony hosszú nudli, ami híján volt mindennek, ami tiszteletreméltó. Szégyenében sötét lombok között keresett menedéket.
Később szőre újra nőtt, viszont megtanulta, mi az állapot és érdem közötti különbség.
Történt egyszer, a mókus a bagollyal akart beszélni, és nagy megrökönyödésére az odúnál álló kakukk közölte vele, előre be kell jelentkezni, mert a bölcs madarat az esze miatt tisztelettel kell kezelni, nem lehet berontani hozzá, mint a szélvész.
A mókus egészen elképedt. Eszébe jutott, a minap a vakondtól hallotta, kút és alagútfúró zsenialitása miatt az egész erdő nagy becsben tartja.
A mosómedve mosóversenyeken egymás után nyeri az erdei bajnokságokat, a vörösbegy dalversenyeken egyéni és örökös bajnok, a keresztes pók két fa közé olyan hárfát font, hogy az esti szellő a legszebb altatódalokat játssza a remek hangszeren.
A mókus rádöbbent a megrendítő igazságra.
Ő valójában nem tud semmi olyat produkálni, ami miatt az állatok számon tartanák. Teljes erejéből gondolkodott, az utolsó pillanatban eszébe jutott a megoldás.
Az állatok között neki van testméretéhez képest a legszebb, a legnagyobb és legdíszesebb farka.
Elrohant a búvópatakhoz a víz tükrében megcsodálni ékes zászlaját. Délceg pózolása közben-bár igyekezett a realitás talaján maradni - elragadtatással bámulta pompás önmagát.
Hazafelé ugrándozva egészen kivirult. Maga volt az elragadtatás.
Ahogy besötétedett, lakófája tövében kis örömtüzeket gyújtott, hogy az arra kószáló állatok minél jobban láthassák és csodálhassák remek végtagját, és ezen túl, tiszteljék.
Ahogy mámorosan sürgött-forgott a kis tüzek között, valahogy lángot fogott bozontos farka, egy szempillantás alatt leégett minden szőre. Nem maradt más, mintegy kormos, füstölgő, vékony hosszú nudli, ami híján volt mindennek, ami tiszteletreméltó. Szégyenében sötét lombok között keresett menedéket.
Később szőre újra nőtt, viszont megtanulta, mi az állapot és érdem közötti különbség.
Kép: Kapolyi György alkotása
Az írásodból következő tanulságot igazán megszívlelhetnék az emberek is. Mindjárt kevesebb szépségversenyt rendeznének (hiszem naivan), mert bár igaz, lehet fejleszteni alakot, de a figyelmet keltő látványhoz alapból már megvannak a tetszetős formák. Éppenséggel el lehet gondolkodni a bagoly dicsőségén is. Hiába van nagy esze némely embertársnak, ha azt a mások kiszorításáért, különféle gonoszságok érdekében veti be. - Tetszett szemléltető történeted, Gyuri! :)
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésFura egy élőlény az ember.
Ha szép, nem önzetlenül az, határozott "Nyerészkedési" okból teszi.
Ha okos, a többiek fölé igyekszik kerülni, kihasználva a tényt. Asszem, az önzetlenség, egy lírai fogalom.
És gyanakszom, aki háborog emiatt, az semmiben nem tud olyasmit nyújtani, amivel azonnal visszaélhetne, és ez, bizony fájdalmas felismerés.
Köszönöm, hogy olvastál.
gyuri
Nemcsak a szarka akar időnként sokat, hanem a mókus is (a szó minden értelmében, beleértve az argót is), és rendszerint nem csak az ő farka nem bírja. :)
VálaszTörlésKedves Tibor.
TörlésIgen, de gyanítom, akinek farka van, az hajlamos annak meglétét túl értékelni. Elvárásai,hajjaj - helyette kudarc, majd jön, testvére a letargia.
Köszönöm, hogy rám néztél.
gyuri
.
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésTüneményes tanmese, igazán tetszett, jó kis történet :)
Kedves Noémi.
TörlésÖrülök a véleményednek, és köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél.
gyuri
Valóban fura az ember, verseng egymással, okosabb, szebb, erősebb..stb. akar lenni, folyik a versengés, a csata. Sok a hamis villogás, a magát dicsfénnyel övezők tábora nő, de a talmi cifraság, amilyen hamar jött, épp olyan hirtelen el is tűnik. Igy is van rendjén. Tetszik nagyon, üdv. Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésÖrülök, ha tetszett a "mesém"és köszönöm a látogatásodat.
gyuri
Remek a csattanó!
VálaszTörlésGratulálok: Mila
Kedves Mila.
TörlésÖrülök a véleményednek, és köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri
Nagyon tetszett a tanmeséd. Felolvasnám az unokáimnak, de még pont azt nem értenék, ami ennek a mesének a lényege, bár ki tudja az öt éves már sejtené.
VálaszTörlésMás: kijavítottam a Rettegés írásom sok "volt"-ját. Ha van időd, nézz rá, remélem jó lett.
Kedves Ibolya.
VálaszTörlésIgazán örülök, hogy tetszett a tanmesém. Hogy egy 5 éves gyerek mit tud megérteni, azt nem tudom, de ha példákon keresztül megmagyarázod neki, hogy az állapot, és érdem között mi a különbség, asszem a lényeget fogja érzékelni.
A "Rettegés" igazán jó írásod, csak jót tettél vele, ha gyomláltad a voltokat.
Megérdemli.
Köszönöm, hogy kommenteltél.
Elismeréssel.
gyuri
Remek tanmeséden jót nevettem. Legyen az ember reális, legyen önmagával, és másokkal is tisztában. Abban igaza van a mókusnak, szeretni kell önmagunkat is, de túlzásba esni sem jó. :) Igazán tetszett. :)
VálaszTörlés