Mottó: Apróhirdetés: „Hivatal találmányügyekben jártas előadót keres. Jelige: Nincs új a nap alatt.”
Típus
– Mennyi, mennyi gond! – sóhajt fel a szakterület tekintélyes vezetője. – Csak tudnám rangsorolni!
Mindenesetre sorra veszi: mi az, amivel elégedetlen, mi minden nehezíti a munkát, mennyi értetlenséggel, tunyasággal találkozik nap mint nap. Az átszervezést az érintettek nem segítik elő, a közelgő beruházásnak egyelőre csak tervvázlatai vannak.
– Hogy mikor lesz ebből valóság? – sóhajt ismét lemondóan.
Őszinteség diktálta szavait hirtelen súlyosnak találja… Megértést keresve fordul a sajtó képviselőjéhez:
– De tudja, nem szeretném, ha… szóval érti… ha ezt így írná meg. Némelyek még megsértődnének.
Az olvasókat képviselni igyekvő ember lázas gondolkodásba kezd. Ő még nem tudja, hogy a dinamizmus, a tettekben s szavakban megnyilvánuló felelősségvállalás helyett az érzékenységek ápolásáért jár a fizetés.
Biztonság
Minden rossznak a ráfordítások növekedése az oka – ismerték fel hozzáértő emberek. Sok anyagot, időt, munkaerőt használtak el, illetve fel, nőttek a költségek. Ezzel arányban csökkent a termékek versenyképessége, a piaci kereslet. Mi ez, ha nem a magas önköltség elemi csapása!
A felismerést gyorsan tett is követte: a szakemberek biztosítást kötöttek a költségek növekedése ellen.
Az unortodox módszer külföldön is feltűnést keltett.
Dicséret
Megszűnt az intézmény éppen tíz éve megoldást sürgető gondja: határtalan örömmel vették tudomásul az érintett munkatársak.
Az illetékesek ezen elgondolkoztak.
A továbbiakban már ütemterv szerint intézkednek más halaszthatatlan teendők jubileumi felszámolásáról.
Köszönet érte!
Paradox I.
A semmitmondó jelentés is mond valamit.
Paradox II.
– Engem becsaptak, félrevezettek, nekem hazudott, akitől ilyet nem vártam… Úgy szégyellem magam!
Ez (is) van
– Kolumbusz tojása – mondták a felfedezésről sóvár irigyen a pályatársak.
– Van benne valami – áradoztak elragadtatásukban a szakértők.
Évek múltával is teljes az egyetértés ama „tojás” ügyében. Pályatársak és szakértők – együtt hallgatnak róla.
A kép címe: Tájkép ablakra néző széllel; Aatoth Franyo műve.
Típus
– Mennyi, mennyi gond! – sóhajt fel a szakterület tekintélyes vezetője. – Csak tudnám rangsorolni!
Mindenesetre sorra veszi: mi az, amivel elégedetlen, mi minden nehezíti a munkát, mennyi értetlenséggel, tunyasággal találkozik nap mint nap. Az átszervezést az érintettek nem segítik elő, a közelgő beruházásnak egyelőre csak tervvázlatai vannak.
– Hogy mikor lesz ebből valóság? – sóhajt ismét lemondóan.
Őszinteség diktálta szavait hirtelen súlyosnak találja… Megértést keresve fordul a sajtó képviselőjéhez:
– De tudja, nem szeretném, ha… szóval érti… ha ezt így írná meg. Némelyek még megsértődnének.
Az olvasókat képviselni igyekvő ember lázas gondolkodásba kezd. Ő még nem tudja, hogy a dinamizmus, a tettekben s szavakban megnyilvánuló felelősségvállalás helyett az érzékenységek ápolásáért jár a fizetés.
Biztonság
Minden rossznak a ráfordítások növekedése az oka – ismerték fel hozzáértő emberek. Sok anyagot, időt, munkaerőt használtak el, illetve fel, nőttek a költségek. Ezzel arányban csökkent a termékek versenyképessége, a piaci kereslet. Mi ez, ha nem a magas önköltség elemi csapása!
A felismerést gyorsan tett is követte: a szakemberek biztosítást kötöttek a költségek növekedése ellen.
Az unortodox módszer külföldön is feltűnést keltett.
Dicséret
Megszűnt az intézmény éppen tíz éve megoldást sürgető gondja: határtalan örömmel vették tudomásul az érintett munkatársak.
Az illetékesek ezen elgondolkoztak.
A továbbiakban már ütemterv szerint intézkednek más halaszthatatlan teendők jubileumi felszámolásáról.
Köszönet érte!
Paradox I.
A semmitmondó jelentés is mond valamit.
Paradox II.
– Engem becsaptak, félrevezettek, nekem hazudott, akitől ilyet nem vártam… Úgy szégyellem magam!
Ez (is) van
– Kolumbusz tojása – mondták a felfedezésről sóvár irigyen a pályatársak.
– Van benne valami – áradoztak elragadtatásukban a szakértők.
Évek múltával is teljes az egyetértés ama „tojás” ügyében. Pályatársak és szakértők – együtt hallgatnak róla.
A kép címe: Tájkép ablakra néző széllel; Aatoth Franyo műve.
Kedves Gábor.
VálaszTörlés"A semmitmondó jelentés is mond valamit".
Már csak elsumákolni kell a negatívumok garmadáját, be gond egysem, mert ha a csendőr lopja el a faluban a hízót, és Ő keresi a tolvajt, mint hivatalos,hivatott személy, sosem lesz meg az elkövető.
Sok gondolatot felvető gondolatok, írásod.
gyuri
Ezek amolyan kiragadott példák, már leírásukkal is némileg jellemzett esetek, a kommentárt ki-ki megfogalmazhatja magának. Te még példázatot is írtál, Gyuri, köznapi fárasztásaink megértéséhez. @-) Köszönet érte! :)
TörlésÍgy van ez Gábor! Sok - féle gondolatot vetsz fel. Hajnalka
VálaszTörlésHiába na, mondom válaszul: emberek vagyunk, akik olyan létformát teremtenek maguknak, melyben a felvetett jelenségek simán előfordulhatnak. Szóvá tenni - az a legkevesebb.
TörlésKöszönöm, hogy olvastál, kedves Hajnalka!
Most a Paradox II. a kedvencem. Az ember néha hagyja magát becsapni, kihasználni, jóhiszeműségében észre sem veszi. S hogy miért szégyenkezik? Mert hamar rásütik mai szóhasználattal mondva, hogy lúzer. S lúzernek lenni nagy szégyen. ( ki tudja miért, most az jutott eszembe e mondat leírása után: "nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem." Remélem nem hibás az idézet, fejből írtam, nem kerestem most utána. ) Szóval tetszett az elmélkedésed.:)
VálaszTörlésA szégyenkezésre utaltál, Ildi, amire azt mondom: ezért jó felismerni a jelenségekben előforduló furcsaságokat. Így a mottóban írt szöveg, az újdonságok tagadásáról, igazán beszédesen jellemzi az állásajánlatot. A felismeréssel máris kevesebb ok lesz a restelkedésre.
TörlésÖrültem (most felfedezett) fejtegetésednek, s köszönöm, Ildi! :d