szikráznak a csendek
amiként a szavak
igazat keresnek
vagy ami megmaradt
amikor már mindent
magunknak kimondtunk
a pőre hazugság
lesz egyetlen gondunk
beletörik nyelvünk
agyunk meg zörögve
visszafelé pörög
a kezdet elrejtve
múlandóság örök
a hüvely meg tágul
szörny szavakat szülök
lelkem belefásul
kincset válogatni
nincsen nekem egy sem
szavaim kimúlnak
szólni sincsen kedvem
hallgatok mint a kő
keményen fehéren
világunknak végét
lehet hogy megérem
2016.04.22.
Igazságokat meghatározni, hazugságot elkerülni - nagy harc ez a szavakkal. És úgy igaz, tönkremehet tőle az agy, belefásulhat a lélek. A vers szerzője hallgatásra gondol, közben világvéget vizionál. - Elég jól megfogalmaztad a küszködést, kedves Jenő!
VálaszTörlés