Tóth Sarolta: Az amatőr monológja

Nem írok himnuszt, sem ódát,
csak néhány egyszerű strófát.
nincsenek magasztos eszmék,
melyek versemet ihletnék.
Esemény, személyek, ötlet,
rímes sorokba öltöznek.
˝Emlékkönyvbe való vacak˝,
papírkosárba szánt kacat.
ez a NAGYOK véleménye,
én nem is haragszom érte.
Legyen a kritika TÉZIS,
Kérdés: miért írok mégis?
Belső kényszer, lelki hányás,
hol mérgezés, máskor áldás.
Gonosz gondok ürítése,
lelki béke merítése.
Ez legyen az ANTITÉZIS,
ezért írok néha mégis.
Hamarosan elapadok,
mint régi kút, kiszáradok.
elhallgatok végre én is,
megszületik a SZINTÉZIS.