A hivatás táptalaja
nemes növényeket nevel,
testet, lelket gyógyít vele a hivatott ember.
Bele adja szaktudását, hitét, szeretetét,
ebben leli meg élete értelmét.
Ha hivatásod hiányzik,
ne légy orvos, tanár.
Emberekkel foglalkozni:
nagy áldozattal jár.
Ne várj hálát, megbecsülést,
ne várj tiszteletet,
ne érezzél keseredést,
ha nem is kapod meg.
Jutalmad a siker legyen,
munkád eredményes,
ha a beteged felépül,
újra egészséges.
Ha tanár vagy,
gyönyörködj a diák tudásában,
a te munkád is benne van
pályafutásában.
Hivatástudattal hittem
munkám értelmében,
nem éltem hiába én sem,
ezt lelkemben érzem.
Áradt felém sok-sok
tanítvány hálája,
hivatásom ára.
Igaz, amit írsz, kedves Sarolta: van min lemérni, hogy eredményes-e az értelmiségi pálya, ha tanár, ha orvos futja be. Viszont, bár írod, nem kell hálát, tiszteletet elvárni, azért mintha lappangana itt kis elfojtott szomorúság, hogy azért jól is esnék némivel több megbecsülés...
VálaszTörlésKedves Gábor!
TörlésTanítványaimtól mindenütt és mindenkor megkaptam a maximális tiszteletet, szeretetet és hálát - még most sok-sok év után is megkeresnek, írnak..Az elismerés hiánya,a felettesektől eredt, de ez már nem fáj, most rosszabb lenne - tapasztalat /lányom is tanár/