Szükségem lenne Istenre,
szeretném, ha hinni tudnék benne,
hinni megbocsátó irgalmában,
mindenek feletti hatalmában.
A hit erőt ad a szenvedéshez,
békés megnyugvást az életvéghez.
Fohászkodnék hozzád te szent alak,
lelkemben kereslek, nem találtalak.
Hajolj le hozzám, adj nekem hitet,
boruljon rám a szárnyas szeretet,
érezzem: megleltelek.
Igen, ami enyhítőt az ember kívánhat, az soraidban megtalálható. Egy apró javítandót hadd említsek; minthogy még csak keresőben vagy, s csupán reméled, hogy sikerrel jársz, az ötödik sorban feltételes módban írhatnád: A hit erőt adna... De az így is szép, Sarolta, hogy ily nagy a bizalmad...
VálaszTörlésKedves Gábor!
TörlésIgazad van, a feltételes mód megfelelőbb lenne - de én nem szoktam javítást kérni,mert magam is gyakran melléütök és egyéb hibákat is vétek, de nincs energiám javítani.
Furcsa lehet neked, de komolyan veszem, hogy egy helyi folyóirat szerkesztő - írásaimat vacaknak tartotta és javasolta: hagyjak fel az írással, abszolút tehetségtelen vagyok. Ez elvette kedvemet, önbizalmamat - csak tanítási gyakorlat híján kiírom magamból gondolataimat.
Roppant megtisztelő nekem a Te véleményed, kitartó figyelmed /bár nem tudok rólad szinte semmit, de nagy ember lehetsz/ - ezt most is köszönöm.
Nem egészen értem az említett szerkesztőt, kedves Sarolta. Minősíthette ugyan a verseidet, de azt nem kellett volna mondania, hogy hagyj fel az írással. Hiszen ezen az oldalon is kifejtetted, nem költői babérokra törsz, hanem - ahogy tudattad most is -: kiírod a gondolataidat. Az pedig neked is jó, s feltehetően annak a közösségnek is, mely ily módon (is) próbál kapcsolódni a világhoz. Aztán ez a kitárulkozás hol jobban, hol kevésbé sikerül. Fontosnak tartom az őszinteséget, a versformára már kevésbé adok. A prózában is (főleg) az számít, kapunk-e valami érdemlegeset a szerzőtől. Nem kevesen hiszik, hogy poéták (sőt, hogy jelesül azok), valójában nem sokan maradnak fenn az idő rostáján. (Írja mindezt egy átlagos termetű, esendő ember. :) )
TörlésEgyébként itt nem is lehet javítást kérni, ami észrevételt jónak tartasz, azt az otthoni saját példányon átvezetheted.
köszönöm, hogy hiszel nekem.
TörlésA jó vers - József Attila zseniális meghatározása szerint "kecsesen okos csevegés" - tartalom és forma egysége - ahogy a szabály meghatározza - de az amatőrök csak a tartalmat , a sznobok még azt sem tartják fontosnak.minél értelmetlenebb, annál értékesebb a mai esztétikai kritika mérlegelése alapján. Én fontosnak tartom az értelmet, ez a tanári pálya követelménye volt számomra - és többnyire elfogadták tanítványaim.
Amit a tartalom és forma egységéről idézel, azzal természetesen magam is egyetértek, kedves Sarolta. Ami a közlési módot illeti, fentebb arra gondoltam, hogy nem kell ragaszkodni a korábban bevált, kialakult versformákhoz, de az mindenképpen jó, ha létrejön az összhang a mondandóval. Azaz, ha a poéta az utóbbival "birkózva" kiküzdi az érvényesnek érzett formát. Egyebek mellett kell hozzá a segítő szemlélet, mellyel sikerül a felfogást erősítő kifejezéseket választani, illetve némi szigor is, hogy a hatást gyengítő (fölösleges) szavakat elhagyjuk. Hogy aztán szabadvers születik-e, esetleg valamilyen kötött(ebb) formájú alkotás - ez is a szerző döntése. :)
Törlés