Tomor Gábor: Munkahelyi viszonyok

Mottó: Néha aggódom, hogy egy középszerű világban vagyok sikeres. ( Lily Tomlin, amerikai színésznő.)   

Visszavágyás

Felvettek az osztályra egy fiatalasszonyt. Még meg sem melegedett új helyén, amikor bejelentette távozását. Nem marasztalták. Ezen a munkahelyen nem szokás, itt valahogy nyersebbek egymáshoz az emberek, mint másutt.

Félév sem telt bele, a fiatalasszony ismét jelentkezett. Szeretne visszajönni a céghez, és éppen a korábbi munkahelyére.

Miért is ne vennék vissza? Az emberre szükség van, mi kifogása lenne ellene bárkinek is? És szép a dologban, hogy szemmel láthatólag tetszik a rövid időre hűtlenné vált munkatársnak ez a hely, ragaszkodik hozzá.

Hát még, ha ez fordítva is így lenne! Ha kicsit jobban érezné az asszonyka, hogy a társak, a mellette dolgozók is ragaszkodnak hozzá.

Ha nem egyszerűen csak mellette, hanem vele dolgoznának!

Ma sem

– Hm, hm, nehéz dolog ez…

– Elnézést, talán, ha azt csinálnánk, javaslom…

– Maga nekem csak ne javasoljon!

– Ha lehetne mégis…

– Nem lehet; hogy jön maga ahhoz?!                

Mentegetőzve, zavartan fordul vissza az ajánlkozó. Valóban, hogy is jön ő a másik tudásához? Tanácsot adni, mégha az látszatra segítene is! Ugyan, optikai csalódás. És különben is, fölös erőlködés, ha egyszer nem tartanak igényt rá. Tudhatná már…

Ami nehéz volt, nehéz maradt. Jobban csinálni? Ma sem sikerült.

Nézőpont kérdése

A: – Ez a dolog így kerek, ebben van a négyszögletes.

B.: – Egyáltalán nem, hogy gondolod? A négy szöglet közt van a kerek!

C.: – Barátaim, lenyűgöző, amit mondotok. Micsoda érvek, minő masgasröptű gondolatmenet! Egészen meghatódtam. És egyetértek veletek.

A kép címe: Libikóka; Galambos Dániel munkája.