►Allegória Irodalmi-, Művészeti- és Közösségi portál

Kissé megkésve, de...

nekem valahogyan nem úgy telik az idő, mint másnak... Igazából, a lelkemben tél van, s örülök annak, hogy zuhog az eső... Mert akkor olyan k... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fehér gyász

Fehér szín, a tisztaság szimbóluma, szűzi léleknek patyolat-palota. Felhőtlen éjen Hold méla fénye, bárányfelhők vatta-ablakán derűs... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Előreél

Mit is teszünk épp? Miért e közös élmény? ’Legyen, ami túlél, maradjon emlékem. Ha már nem... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Vízió

Álommadár párnámra szállt, halkan dúdolta víg dalát, szebben, mint a szülőanyám, fals hang nem hagyta el ajkát. Ismeretlen táj fele... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Az utolsó karácsony

Tágra nyílt szeméből gyöngykönnyek peregnek, ajka szögletében lassan összegyűlnek. Mozdulatlanul ül, csak a semmit nézi, a rák-di... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mindig

Sikeres vagy? Feldob a kedv. Gond van, némi harc? Emeld a fejed – nem árthat e baj. ... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Így játszottunk valaha

Fiúknak a nagy rongylabda, porfelhő kúszott magasba. Piros rózsa a térdeken: fontosak az eredmények. Lányoknak jutott rongybaba, h... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Kiválasztás

Nahát, mi történt velem! Pimasz volt egy idegen: mellém állva ingerelt. Feltűntél neki, ez zavart? Ez n... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Uram, hozzád érkezek

Dal szárnyán száll templomi ima hatan hirdetik hittel az igédet Uram, ők hatan, én hetediknek lélekhárfán. Szólóénekkel nyitják az ég... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hófödte tájakon -fekete varjak

Hófödte fehér tájakon fekete varjak rajzokon. Lombvesztett faágakon, fehérségben mint gyászözön, temetésre károg hangja, közöny, e... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Van másik

Voltam neked, voltál nekem, voltunk egymásnak mi ketten, egy ideig, de az idő telik. Vánszorog, vagy illan, tűnik, velünk nem tör... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: A jövő embere

Korunk modern polgára leszáll a buszról, kezében újság. Körülnéz, s a megunt sajtóterméket az e célra kiképzett gyűjtőládába hajítja.... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Nap és Hold játéka

Hívom a Napot minden áldott reggel, jöjjön be hozzám, melengesse lelkem, kikerüli kukucskáló házam ablakát Holdat karolja, őt is... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ügyes

Eszes lyukból eszes szél fúj? Sima szád most altatót súg. Ha kétfelé, hát kétfél... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Karácsoyi nosztalgia

Gyermekkorom háborús karácsonya, frissen fűrészelt fenyőfa illata, kevés ajándék, sok-sok szeretet, együtt énekleltünk szent-énekek... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Igazgyöngy dogma

Volt egy olyan generáció, amelyben még úgy ismerkedtek, hogy egymás mellé ültek le a buszon, vagy egy könyvtárban beszélgettek. Nézt... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Fehér virágok

Fehérbe öltöző temetőben színpompa helyett fehér virág a sírokon: tisztelet-szeretet emlékekben őrzött édesanyáknak. Szomorú szívve... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Értelmező mozaik

Mottó: “Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik let... Tovább olvasom »

Varga Árpád:Arany-apevák

Év? Napra pontosan hatvannégy volt, aranymetszésben. * A lantot letészem. Epilógus? Nagyon fáj. Nem megy. (Pápa, 2017 nya... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A fenyőfák útra kelnek

Magas fenyő, szép sudár fa, hova tartasz?az utcára. Ott hirdetem az ünnepet, kicsi Jézus megszületett. Koldusnak is van rá jussa, m... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta:A szelek ura

Mit csinál a szél, amikor nem fúj? Talán barlangjában durmol., hol piheg, hol horkol. Barlangban laknak a szelek? Miért is ne.? - e... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Tűnődés

Éldegélsz, mindent megélsz. Sorsod kikerekedik. Olykor jobbhoz is hozzáférsz. Szerény vagy, mit sem ... Tovább olvasom »

Varga Árpád:A Nap a fejünk fölött

Minden emberben egy közös volt és van és lesz, s ez örök: jelesül a Nap a fejünk fölött. Napvilági derült pompa színt hoz nekünk, ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ádáz

’Szóval, nem követsz. Hát mást se szeress! Nem engedsz nekem? Mással se lógj!’ ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A király - bankárrá vált

Királynak lenni jó lehet, gazdag, megilleti a tisztelet. Fejére tehet koronát, kezében jogart tart, vállán palást. Aki királynak s... Tovább olvasom »

Varga Árpád:Tavaszodik

Tekeredik már a tavasz, Orrunk alá fújja a szél. Tücsök pattan, ugrik szakaszt – csalfa mosolyban csáb-remény. Aranyesőt villant vá... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Patt-helyzet

Előttem sziklafal, hátam mögött a tenger, Így találkozik véges a végtelennel. Dilemmám egyszerűen egy: sziklára mászni nem merek, a ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Paradox

Ellened ellen az ó! ió! zió! torzió! retorzió! – És jó? ... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Józanság

Csak egy józanság van, Az nem lehet többféle: Egy aranymetszéspont Bárhonnét nézve! De ha azt nem leled, Tévutad lázad, És amíg m... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Szokatlan

Szokatlan szerelem a miénk. Hetente egyszer szeretsz, megírod mennyire. Hiányzom talán, elhiszem. Egy hétre újra eltűnsz: betakarn... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A szavak

A szavaknak van jelentésük, de nincsen értelmük. Ha leírod őket, csak egymáshoz illeszkedő betűk. Ha jól ismered és helyesen haszná... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Szempont

Furcsa érzésed lett. Zavar egy gondolat, melyet nem mondhatsz el. Okára rádöbbensz; félsz, kiadnád magad, ha szavad gyengének mu... Tovább olvasom »

Nyakó Attila:A távírász álma

.--.- .-.. -- --- -- -… .- -. . --. -.-- … .- .-. -.- .--.- .-.. -.-- …- --- .-.. - .- -- … -. . -- ..-. . -.. - . -- ..-. . ... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Valaki tudja rólam

Valaki tudja rólam… Nem bújhatni sehová, se egy kő alá. Ha létezel – vagy. (Azonosítva…?! Hmm…) Valaki tudja rólam. Megvesződött... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Szimultán

Itt gubbasztok az éjszakában derékig meztelenül, mert ez a rohadt meleg megdögleszt, vagy más nyuvaszt ki, mert senkit, de senkit nem... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: haikuk

portrékat festett, karikatúrává lett, így is sikeres. elment az esze, mindenfelé kereste, többé nem lelte. rímeket farag, hiszi... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Fátum

Miközben játszik, magunkban vagyunk. Űzi vígan sportját, ránk se ránt ez Úr. ... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Mutatók

Mutatók. Születnek sorban. Sercegnek, kattognak, jeleznek. Ha látnák magukat kívülről, mintha még jelző árvaságuk is elmerengne. ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Halál a legyekre

Gyermekként nagy szegénységben, nagyszüleim házában, egy nem fűthető szobában éltünk anyám, Nevelőapám és húgom, aki évekkel fiatalabb ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Volt egyszer…

Kissé nyomasztó időket élünk, nincs jobb ilyenkor, mint felidézgetni: min is nevettünk egykor? Egy régebbi esemény, amit most elmes... Tovább olvasom »

Varga Árpád: A pénz fogsága

Legyek esőcsepp, És hulljak óceánba, És marjon sós vizével Hullámok hab leánya – csak a pénz fogságában, Ej, soha ne legyek! És l... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Hová, hová szép szőke herceg…

Már évtizedek óta megyek, napsütésben, hóesésben rendületlen, de megyek. A semmiből megyek a sehovába. Igen, a sehovába igyekszem... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Múló idő

A Nyár kacér, virágos ruhájú, táncos lábú tündér. Aranyhaján napfény ragyog, szemében csillagok. csábos mosolya hívogat. Ha jön a... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Magabízó

Égsz, erővel élsz, kedvedben jár a Sors. Repít az ambíció, mit mohóság fokoz. Dőzsölsz, s nem ké... Tovább olvasom »

Farda József: Filargüria

Paszkál az utolsó pillanatban érte csak el a reggeli munkába vivő buszt. Kifulladva a futástól, pihegve dülöngélt, kapaszkodva a foga... Tovább olvasom »