Horváth Lívia
„Alkotok. Írok. Gondolkodom. A testem a házam, a szellemem a lakója. Ha meglátogatsz, akkor meglátod ki is vagyok valójában.” ..."
Beszélek hozzád, olyan mintha nagyon mélyen látnék magamba, vagy még feljebb és felnézek rád, hogy lássalak. Mintha a szavaink egyformák lennének. Egyet is jelenthetnek, együtt is gondolkodhatnak. Lehet, hogy sok a titkom, de ezek olyan titkok, amiket a figyelem feloldoz...
De egy apróság ami kiemel a ebből a világból az a szememben van, és ez a szem kíván egy másikat...a lelkünkből visszavert sugarakat észleljük...Az élet lehet csak fejezetekből áll, dráma, de én ezt nem hiszem. Én nem játszom majd szerepet, vagyok, akinek lennem kell, már nem idegen számomra a világ..."
( Lív )
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése