Árva– zöld elhalványult ágak,
apró vérehulló fecskefű szálak
halottak mind, egységbe nőve.
Fecskéik lehunyt szemük ezredőre.
Tompán: csókjaik határán
magot árasztó szeretők ők.
Élesen: vihognak a nyár dacára,
húsos, tövig gyapjas évelők.
Árva- had armada,
nedv ízű harmada csüng – bibeszálon.
Parlagon: csicsergő aranysárga ének.
Vének, sokáig ők sem élnek.
Árva- kék felhő toporog,
vérehulló fecskefű szorong.
Olajzöld dudor szívükben felépítve:
letéplek, légy kiterítve!
Árva- bántó szemetes árok.
Fonnyadó akácos átok!
Közöttük sziromlevél-
Virághasadás ázik:
Tőlevelű születésbe hal.
S jövőre még kivirágzik.
Horváth Lívia
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése