Németi Zoltán (secretstar) : LUCIFER
És álla az Úr a mennyekben és vele szemben ellenlábasa. És áll büszkén az Úr, az Isten, a leggyönyörűbb látvány a mindenségben. És lüktetve ontá a fényt magából, csodás arany és türkizkék hullámokban. Ő maga a fény forrása. A létezés. A létezés oka és alapja. Ember szeme megvakulna, teste hamuvá omlana, ha csak háttal is állna neki, olyan nagy az erő, mi kiárad. Csak ketten vannak, senki más. Nincs más, aki túlélné jelen létüket. És vele szemben áll a Fényhozó. Ki mára Ellenkezővé vált. Egy ellentétes létezővé. Arca maga a megfejthetetlen titok. Ahogy a mosolya is. Valódi csoda hogy nem semmisül meg ebben a környezetben. A csoda egyszerű. Ahogy minden egyszerűségével ejt bámulatba, ami az Úrtól kiindul. Alakja úgy szívja magába az éltető energiát, mint éhes csecsemő a tejet. Szemeiben sötétség kavarog karmazsinvörös felhőkkel, ahogy áll ott rendíthetetlenül és mosolyog. Jégkristályok szitálnának e mosoly nyomában, megrepedne a föld, kiszáradna a folyó, a madarak lehullanának az égboltról. Földöntúli, harsogó hangon folyik ez a néma párharc. - Megsemmisíthetnélek, mondá az Úr. De nem teszem. - Nem. Tényleg nem teszed. Szóla Lucifer. - Soha nem is akartad megtenni. Pedig számtalan okot és lehetőséget adtam. De nem… Szükséged van rám. Nélkülem műved nem teljes. És ezt te is tudod! Az árnyék vagyok, melyben fényed oly tündöklő, a láthatatlan támasz vagyok falaid mögött, az átok vagyok, amit kiosztottál az embernek, az anyag vagyok, miből világaidat és a poklot teremtetted… - Nélkülem csak szellemed lebegne a vizek fölött! Nem lenne fejlődés, mit annyira szeretsz… én vagyok a te gyengéd, a pont, amit rejtegetsz, de én ott vagyok, a sarkadban, a kisujjad hegyén, hogy angyalaid ne lássanak, de ott vagyok! - A hiba vagyok, mi tökéletessé teszi a nagy művet, a szükséges rossz, mi értelmet ad létednek… EGYEK VAGYUNK MI, TE MEG ÉN !!! - A tükör vagyok, miben jóságod megfogan, a képed vagyok benne, amikor áldásodat osztod. - Nem pusztíthatsz el semmit, anélkül hogy magadból ne vágnál ki egy darabot, nem kreálhatsz nélkülem új tűz vagy vízözönt! - Tudtad, előre mit miért teszel, és mi következik. Tudtad, mivé lesz az ember, amikor először vétkezik… - Most elmegyek. Annyi még a feladat. Az élet hív, mert nem áramlik nélkülem. A halál vár, mert felfal mindent, ha igámba nem verem. Elítélhetsz, nevezz örök konoknak. De ahogy te, én sem születtem gonosznak! A villanás, melyben sötétsége elenyészik, olyan, hogy még az Úr is maga elé emeli kezét. Nem szól semmit. Csak néz. Szemei sötét kutak. A lehetséges jövőket fürkészi. Mind rettentő lehetőségeket is tartogat…
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése