Home » Kelebi Kiss István » Versek » Földőlt a tél

Földőlt a tél





















Hóeséshez szokott szemed, a lepkék
szállingózó röpte egy pillanatra
becsapja. Összébb húzod magad,
mert reflexeidben még ott a fagy,

de földőlt a tél. A fogoly zöld ráömlött
a tájra. Átfest fát, bokrot és füvet.
Kerítésléc erőlködik, szálkát izzad,
ám nem hozhat új ágat sem rügyet.

Már az odvak sincsenek bezárva,
minden lakatot lefűrészelt a tavasz,
s mint szerelmes leveleket, postás
szél hozza-viszi a polleneket.

Ideje ismét röpüléshez szoktatni,
kalitkában tartott lelkedet.





Címkék: ,
Share:

4 megjegyzés :

  1. Tibor Bátai2013. május 25. 18:04

    Itt is szárnyakat adtál...

    VálaszTörlés
  2. Ditta2013. május 25. 21:01

    Egészen megszoktam már a havat. És meg is szerettem, de a tavasz az más... És
    "Ideje ismét röpüléshez szoktatni,
    kalitkában tartott lelkedet."
    Mindenhogyan ideje, de az a gyanúm, az időjárás képes változni ugyan, de az emberek és a politika nem.

    VálaszTörlés
  3. Éva Kertész2013. május 27. 21:25

    Szokni nehéz a röpülést. Meghatódtam.

    VálaszTörlés
  4. kelebi2013. május 29. 10:16

    --pediglen RÖPÜLNI KELL!!!---és persze változni is---én hiszek a szellemi evolúcióban...

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )