Seres László: Úgy csodáltalak
Úgy csodáltalak, mint tejszínű álmát
a lopakodó hold gyűrött felhők közt
meg-megállva. Szívem i
Seres László: Könnyek nélkül
Mit nekem a fájdalom lenyelem eltorzult arccal mint a könnyeket s visszamosolygok rá mintha sem
Seres László: Ráncaid
hullám-verte arcvonásban
porcelán szépséged védjegye,
mint megannyi színes
korallzátony.
G
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Seres László: Olyat írj
Olyat írj, hogy feltámadjanak a holtak.
Vagy csak írj, az az olyan még várhat.
Biztatom s 
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Katartikus sorok, itt is.
VálaszTörlésKöszönöm jelzésedet itt is Kedves Tibor...)))
TörlésIlyen lehet... Hála Istennek mi nem vagyunk víz közelében!
VálaszTörlésBüszkék lehetünk önmagunkra, a bajban egymásra találtunk, ezt példázza az az összefogás, ami a gátakon létre jött, és sikerre vezetett az ár leküzdésében. Köszönöm szavaidat kedves Ditta...)))
VálaszTörlésSzép vers. Példaértékű az összefogás.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva megtisztelő figyelmedet...)))
Törlés