Két marokkal nyúlsz
vérző testünk
mélyére Istenünk
a bajban is,
hol gát szakad
s otthonunkat viszi a víz.
Egyik markoddal adsz.
Hitet, erőt, reményt,
hogy amit épített
s magasba emelt
a szeretet,
az fennmaradjon.
S amit megtenni
másokért képtelen
önző vágy,
kishitűség,
akarat,
-mikor minden elveszett-
azt a másikkal
elveszed.
Hit, erő, remény
Related Post
Mátay Melinda Mária: Még egy tanácsAz élethalált okoz!Jaj, szokjon le róla most!
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Rémálom Mintha álmodnám... a trón színarany, a karzat mély-lila brokát. Bársonyszékek, tűzvörös szőnyeg
Bűn...tudat Úgy vártalak, mintha csak magam jönnék tűzviharon át ...hozzám a járt utakon álomtalan éjben,
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Katartikus sorok, itt is.
VálaszTörlésKöszönöm jelzésedet itt is Kedves Tibor...)))
TörlésIlyen lehet... Hála Istennek mi nem vagyunk víz közelében!
VálaszTörlésBüszkék lehetünk önmagunkra, a bajban egymásra találtunk, ezt példázza az az összefogás, ami a gátakon létre jött, és sikerre vezetett az ár leküzdésében. Köszönöm szavaidat kedves Ditta...)))
VálaszTörlésSzép vers. Példaértékű az összefogás.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva megtisztelő figyelmedet...)))
Törlés