Két marokkal nyúlsz
vérző testünk
mélyére Istenünk
a bajban is,
hol gát szakad
s otthonunkat viszi a víz.
Egyik markoddal adsz.
Hitet, erőt, reményt,
hogy amit épített
s magasba emelt
a szeretet,
az fennmaradjon.
S amit megtenni
másokért képtelen
önző vágy,
kishitűség,
akarat,
-mikor minden elveszett-
azt a másikkal
elveszed.
Hit, erő, remény
Related Post
Seres László: Gond(olat)talanul Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd. Dadogva szól szívem, szám a mának. Eszmélésem megfontolt
Mátay Melinda Mária: Még egy tanácsAz élethalált okoz!Jaj, szokjon le róla most!
Seres László: Fény és árnyék Beton-cseppként őrzöd könnyed, mosolyod. Belőle építkezel, habzsolod. Fényed
Seres László: Átmenet nélkül Tavasz vagyok nyárban, benne maradtam. Elmúlt az is. Ősz lett, nyárparázsra kaptam. Sosem hitte
Elveszetten "Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek." (Mikeás k.7.r.) Kiégett fa lettem
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Katartikus sorok, itt is.
VálaszTörlésKöszönöm jelzésedet itt is Kedves Tibor...)))
TörlésIlyen lehet... Hála Istennek mi nem vagyunk víz közelében!
VálaszTörlésBüszkék lehetünk önmagunkra, a bajban egymásra találtunk, ezt példázza az az összefogás, ami a gátakon létre jött, és sikerre vezetett az ár leküzdésében. Köszönöm szavaidat kedves Ditta...)))
VálaszTörlésSzép vers. Példaértékű az összefogás.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva megtisztelő figyelmedet...)))
Törlés