Két marokkal nyúlsz
vérző testünk
mélyére Istenünk
a bajban is,
hol gát szakad
s otthonunkat viszi a víz.
Egyik markoddal adsz.
Hitet, erőt, reményt,
hogy amit épített
s magasba emelt
a szeretet,
az fennmaradjon.
S amit megtenni
másokért képtelen
önző vágy,
kishitűség,
akarat,
-mikor minden elveszett-
azt a másikkal
elveszed.
Hit, erő, remény
Related Post
Rémálom Mintha álmodnám... a trón színarany, a karzat mély-lila brokát. Bársonyszékek, tűzvörös szőnyeg
Seres László: Magány Fotó: Petőcz Tamás: Meghajolva Alkonysugár szelíd színeit hozza magával a kor
Seres László: Úgy csodáltalak Úgy csodáltalak, mint tejszínű álmát a lopakodó hold gyűrött felhők közt meg-megállva. Szívem i
Dőlésszögek Mit adhatok még, mit várhatsz tőlem. Ma is ahogy rég karodba dőltem. Akkor, hogy
Seres László: Átmenet nélkül Tavasz vagyok nyárban, benne maradtam. Elmúlt az is. Ősz lett, nyárparázsra kaptam. Sosem hitte
Seres László: Álommese Kakaónyi álommese, pöttyös csésze, nyuszis alj, ágyu
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Katartikus sorok, itt is.
VálaszTörlésKöszönöm jelzésedet itt is Kedves Tibor...)))
TörlésIlyen lehet... Hála Istennek mi nem vagyunk víz közelében!
VálaszTörlésBüszkék lehetünk önmagunkra, a bajban egymásra találtunk, ezt példázza az az összefogás, ami a gátakon létre jött, és sikerre vezetett az ár leküzdésében. Köszönöm szavaidat kedves Ditta...)))
VálaszTörlésSzép vers. Példaértékű az összefogás.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva megtisztelő figyelmedet...)))
Törlés