Két marokkal nyúlsz
vérző testünk
mélyére Istenünk
a bajban is,
hol gát szakad
s otthonunkat viszi a víz.
Egyik markoddal adsz.
Hitet, erőt, reményt,
hogy amit épített
s magasba emelt
a szeretet,
az fennmaradjon.
S amit megtenni
másokért képtelen
önző vágy,
kishitűség,
akarat,
-mikor minden elveszett-
azt a másikkal
elveszed.
Hit, erő, remény
Related Post
Seres László: Részeg kialvatlanság Egybecsapott görbe éjszakákon tegnap a ma, s máma lesz a holnap. Nem szab határt bűntudat, mám
Piedesztálon Nem vívódtam. Hittem akaratlan. Mindenem vagy, csontomból faragtam tartópillért neked, mint egy
Megloptál Itt hagytad kezed nyomát a kilincsen, a nyitva hagyott ajtón, s látod, önmagába zuhant, ami ni
Riba Ildikó: Sikolybanszavak elhallgatnakmakacs falak leomlanakereje elméket kavarkétélű fájdalom facsarsikolyban állok m
Seres László: Napnyugta elé Úgy nézz vissza a múltra, hogy ne fájjon, jajszót se ejts többé, hogy kiraboltak. Nem vagy fén
Seres László: Mint akit valaki itt felejtett Lábamhoz szelídül az alkony kutyahűséggel megenyhült
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Katartikus sorok, itt is.
VálaszTörlésKöszönöm jelzésedet itt is Kedves Tibor...)))
TörlésIlyen lehet... Hála Istennek mi nem vagyunk víz közelében!
VálaszTörlésBüszkék lehetünk önmagunkra, a bajban egymásra találtunk, ezt példázza az az összefogás, ami a gátakon létre jött, és sikerre vezetett az ár leküzdésében. Köszönöm szavaidat kedves Ditta...)))
VálaszTörlésSzép vers. Példaértékű az összefogás.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva megtisztelő figyelmedet...)))
Törlés