A hazám itt van körülöttem
bennem sziklákban fákban
emberekben
a koldus kinyújtott tenyerében
a citerás hangos hamis
énekében
itt van a romos házfalak
tövében bűzlő mocsokban
szenvedésben
és itt van a kitatarozott
színesre vakolt szép
reményben
itt van a vetetlen és vetett
földben kék égen vándorló
felhőben
az átszivárgó fényben ködben
ádázul átkozó dühös
tömegben
itt van a fájdalomban kínban
kenyeremben vizemben és itt
a szívemben
itt lélegzik bennem és általa
élek értelme így lesz
a létnek
közös kincsünk ő és szívemben
érte a szeretet máglyái
égnek
Kedves Jenő.
VálaszTörlésEz egy nagyon szép, és lírai vallomás.
Ezt, szebben, jobban, nem is lehetne megírni.
Gratulálok.
gyuri
Így igaz, kedves Jenő, ez mind ekként kifejtve és millió részletével kifejtetlenül is bennfoglaltatik a "haza" fogalmában. A versedben írt fájdalomra egy példa: konstatálni, hogy vannak - nem is eredmény nélküli - próbálkozások e fogalom kisajátítására, amikor is korlátozottnak mondható az égő szeretet. - Bizony bólogattam soraid olvasván! :)
VálaszTörlésJenő, csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Remek a versed, s mindent elmondtál, amit hazánk szeretetéről lehet. Gratulálok ! :)
VálaszTörlésKedves Jenő, ellentétek re épített versedben és hazaszeretetbe vetett hit a csattanó.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok versedhez: Mila