hajnali tűzben
égett életed néhány
vacak kelléke
csípős maró füst
tüdődbe tőrként hatol
kezed markolja
maradék semmid
pernye olvadt hamuja
szemétre kerül
égett életed néhány
vacak kelléke
csípős maró füst
tüdődbe tőrként hatol
kezed markolja
maradék semmid
pernye olvadt hamuja
szemétre kerül
Kedves Ildi.
VálaszTörlésAz egész élet minden igyekezete, eredményeinek tapintható valósága, csak folyton változó délibáb, virtuális emlék, mert ami örök, a szemétre kerülő "maradék semmid".
Kőkemény összefoglalása a valóságnak.
Tetszett.
gyuri
Kedves Gyuri !
TörlésKöszönöm, hogy olvastál, és érted mondandómat. Sajnos a vég ilyen, a maradék semmit markoljuk csupán. Nincs mit tenni ellene. :(
A vész, mindegy milyen formájában, pontot tesz az életek végére. Megsemmisítő ennek tudomásul vétele. Aki erről írni tud - látszólag szenvtelenül -, jelzi, hogy szerinte mégis van értelme, s a vég idején is úgy gondolja majd: nem élt hiába. Keze akkor is markolni fog. - Igen, mondhatjuk így is, kedves Ildi.
VálaszTörlésGábor, így van, igen, ahogy fejtegeted. Azt hiszem, mindenki -ha kimondja, ha nem- törekszik arra, hogy valami maradandót hagyjon maga után. Van akinek ez vagyon, van akinek rang, van aki szeretetet. S vajon mi az értékesebb ? Szerintem te is arra szavazol, amire én... A tárgyak előbb elhagynak minket, a szeretetre, összetartozásra tovább emlékezhet, akinek adtunk "valamit". Talán, ugye...? :)
TörlésSzeretettel gratulálok,-nagyon jó és igaz Haikuk!:)
VálaszTörlésKöszönöm Ildi, örülök,hogy tetszett. :)
TörlésKedves Ildi,
VálaszTörlésNagyon jó, mellbevágó és komoly vers, tetszett :)
Köszönöm, kedves Noémi ! Örülök, hogy tetszett. Néha, talán a tömör igazság sokkal nehezebben emészthető, mintha szép köntösbe burkolva adnák át. :)
TörlésSzeretettel olvastam haikuid: Mila
VálaszTörlés