Kolumbán Jenő: Végítéletféle



Figyelem a világ érverését,
a halkuló ütemű dob szavát.
Ember folyton kiégő vetését,
múlandóságnak undok dohszagát.

Véges jövőnknek végzetes titkát.
Fenyegetőn villognak csillagok.
Majd mindannyiunknak megmutatják
azt az utolsó, rettentő napot...

Amit majd nem követ többé másik,
akkor az idő is megáll talán.
Isten elfordul, egy nagyot ásít,
unottan babrál egy molekulán.


2015.08.21.


4 megjegyzés :

  1. Kedves Jenő,

    Hú.Remek, kifejező verset írtál, nagyon tetszett, és bizony, csak a mi szemszögünkből szoktuk nézni a dolgokat, Isten lehet,hogy másképp látja, neki nem biztos hogy fontos, ami nekünk az :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Jenő.

    Nagyszerű verset írtál, gratulálok !

    gyuri

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen kedves Noémi, és Gyuri. Megtiszteltek hogy olvastok Jenő

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett, Jenő. Tömör, minden benne van. :)

    VálaszTörlés