Zúdul, ömlik befelé
ismeret, jel, szó, kép.
De jaj, elönt a félelem:
nő velük a veszteség!
Mindjobban ereszt edényed,
cseppjeivel foszlasz szét.
A kép címe: Emléktöredékek; Bálint Ágnes alkotása.
Tomor Gábor: Törlődés
Zúdul, ömlik befelé
ismeret, jel, szó, kép.
De jaj, elönt a félelem:
nő velük a veszteség!
Mindjobban ereszt edényed,
cseppjeivel foszlasz szét.
A kép címe: Emléktöredékek; Bálint Ágnes alkotása.
Kedves Gábor.
VálaszTörlésMinden perc, hordoz az ember számára valami memorizálandó információt.
De az "Edény", terhelhetősége véges, mint minden. A felgyűlt ismeretanyag nyomására, az edény fala egyre inkább enged, a végén, könnyen lesz a következmény, hogy egy kiürülőben lévő "Raktár", megszüli az eredményt.
Gondolom, ezt hívják köznyelven, öregkori elbutulásnak.
Egyetlen védekezési lehetőség, hogy igyekszünk érzéketlenek maradni, akkor meg azért hülyülünk el.
Minden út Rómába vezet?
Nagyon izgalmas a felvetésed !
gyuri
Igaz, Gyuri, aki nem akar érzéketlenül élni, az igyekszik begyűjteni minden fontosat, érdekeset, szépet, ámde egy kor után konstatálni kényszerül a "meg nem maradás" tényét. Számára is mind borzasztóbb, aztán (mint Noémi írja) lassan fel sem tűnik neki. Neki már nem. :(
TörlésKöszönöm pontosan kifejtett véleményed!
Kedves Gábor,
VálaszTörlésJajj, ez várna ránk?-hát ez :) de lehet reménykedni, hogy addigra már fel sem tűnik?
Minél többet kapunk, annál többet veszíthetünk, de talán több is marad, nem tudom.
És megint olyan kifejező, szép.
Átérzem a megdöbbenésed, kedves Noémi. Értem a logikusan következő dilemmád. Ámde reménykedéssel sem győzhetjük le az amnéziát. Jaj, bizony. :(
TörlésKöszönöm, hogy hozzászóltál. :)
Kedves Gábor!
VálaszTörlésEz is az elmúlásnak egy bemutatása versen keresztül.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm hozzászólásod, kedves Mila! Jól írod, az elmúlással törlődünk is egyben, fontoskodások, utálkozások és mindennemű emberi gyarlóságok mintha nem is lettek volna. Emlékünk élhet még valameddig.
TörlésNo de... ha nincs miből felejteni? Mert akinek sok van a raktárában, felejtés után marad is valami, de ha a gyér raktárból fogy, akkor kongani fog az ürességtől, aztán ami marad,az csak ösztönlény. Akkor inkább az előbbi lehetőséget jobb választani, ha lehet... :) Tetszett elmélkedésed. :)
VálaszTörlésÉn biz a telt raktárasra gondoltam, aki ráadásul nem szűnően töltené még terét, de hiába igyekszik: az újat már be sem igen fogadja, és a felhalmozott értékeket is eltünteti gyorsan az idő... Érte szólt most kis lélekharangom, Ildi! :(
VálaszTörlésKöszönöm, hogy vélekedtél! :)
Értelek, és igaz, a megkopott elme nehezebben fogad be új dolgokat, de lásd, az érzi hiányát az ismereteknek, akinek van. Akinek nincs, nem tudja mije nincs. Tévednék talán? :D
TörlésEbben a vonatkozásban persze nincs min vitatkoznunk. Így hát mi örülhetünk, mert még elég jól tudjuk, minek vagyunk híján. És követni tudjuk azt is, hogyan kopik (el), ami van. ;(
Törlés