Fedák Anita: Kockás ing

A táskáján a cipzár ellenállt. Előbb a németkönyvet vette ki, de cipzár továbbra is makrancoskodott és nem mozdult. A dolgozatokat még sem hagyhatja itthon, morgott magában hiszen a gyerekeknek megigérte, hogy mára kijavítja. Igaz, ráment az egész estéje, de harminc év alatt, mióta tanít, még soha sem igért olyat diákjainak, amit ne tartott volna be. Az osztálynaplót sem hagyhatja itthon, hiszen azt is éjjel adminisztrálta le. Nincs mese, az ebédje akkor itthon marad, úgy sincs ideje enni az öt- tizperces szünetekben. Vagy ügyelnie kell a folyosón, vagy fénymásolnia annak az osztálynak, ahol a tankönyvek ott porosodnak valamelyik raktárban, mert a szülők még mindig nem fizették ki. Ebéd ki, cipzár zizegve be.
A harmadik órája után a tanáriból átment a titkárságra, hogy egy kikérőt kérjen. Maradt az őszi szünidei szabadságából két nap, gondolta, kiveszi, hogy beteg édesanyját meglátogassa. A szünidőben behívták, mert valami adatra volt szükségük egy uniós projekthez, amit a fennmaradó óraszámaiban koordinált. Heti hat órában, állt a munkaszerződésében, de ő napi hat órában csinálta persze, amit nem fizettek meg. Ahogy a napi két-három órás helyettesítéseket sem, így napi nyolc tanóra után, alig jutott ideje az osztálynapló adminisztrációjára. De a gyerekekre, az osztályára sem sok... A családjára már nem is gondolt, hiszen ha ők nem lettek volna ilyen toleránsak a munkájával, nem is bírta volna.
A titkárnő nagy meglepetésére közölte, hogy a maradék szabadságát a Fenntartó elvonta. Mikor bement az igazgatóhoz, hogy megkérdezze, miért, az közölte, hogy ez jogában áll. A nyári szabadságát is bent tölti többnyire, érvelt, de az igazgató közölte, hogy most nincs ideje az ő problémájával foglalkoznia, Klikkes tanügyi értekezletre kell mennie sürgősen.
A maradék óráit lógó orral tartotta meg. Este felhívta egyik tanügyes ismerősét, hogy jogosan járt-e el a vezetőség, amikor megvonta a szabadság napjait, az nem hivatalosan közölte, hogy ilyenkor írásban kell közölni és megindokolni a dolgozóval, miért lettek elvonva a szabadság napjai.
Kolléganőjének is elpanaszolta az egyik közösségi oldalon, hogyan járt, mire az közölte, hogy ő hasonlóan meg lett fosztva a téli szünettől, amikor behívták az osztálynaplók és törzslapok egyeztetésére. Ráadásulnyáron ő is három napot bent ült az órarend összeállításával, amit az igazgatótól sosem kapott vissza. Majd el kezdte sorolni, hogy az elmúlt hónapban mennyit költött az amúgy is karcsú fizetéséből fénymásoló papírra, mappákra és írószerekre.
Fáradtan dőlt a kanapéra. Férje bekapcsolta a televíziót. A híradóban a demonstráló pedagógusokról közvetítettek bejátszást. Az államtitkár  azon cinikus megjegyzésére pedig, miszerint “kockás isneges, borostás grasszálóknak” nevezte a békésen tüntetőket, ökölbe szorult a keze. Férje is méltatlankodni kezdett az utolsó szón.
Másnap vett egy kockás inget és a nagyszünetbe magára vette. Az ötödik óra végén a tantestület fele már kockás ingbe ült a tanáriba.
Ancsa a tantestület legidősebb pedagógusa a hatodik órán berontott egy hatalmas kockás eserrnyővel:
-    Gyerekek, tudjátok mi lett az Év vadvirága?  A mocsári kockásliliom!!!