Kapolyi György: A guru

A sziklás hegy, megközelíthetetlen oldalában, egy barlangban lakott. Olyan magasan, hogy az ég madarain kívül, ember legyen a talpán, aki fel mer merészkedni odáig. Ott már esős időben a felhők járnak, elnyelve a hegy felső részét, viszont tiszta időben, a végtelenig el lehetett látni. A barlang, viszonylag kényelmes. A Guru vackán kívül, még egy házilag készített asztal, ülőke, és néhány edény. Meghatározhatatlan korú, erősen ápolatlan külsővel bíró, nagy fehér szakállas férfi volt. Zsákból készített bő ruházata, háncsból fonott lábbelije, megkülönböztette őt,  mindenkitől. Nem az az ember, aki rabja a konvencióknak -mondogatták a falubeliek, de nagyon bölcs ember, érdemes megszívelni, amit mond. Minden nap többen is elzarándokoltak a hegy lábához, élelmet vittek neki. A Guru leeresztett egy hosszú kötelet, arra kötözték az elemózsiás kosarat, aztán felhúzta a barlangjába. Nem tudni mióta ment ez így, de még a legöregebbek is a kötélhúzásos megoldásra emlékeztek.

Alkonyatkor, és hajnalban szólt a néphez. Olyankor kiállt a barlang bejáratába, az alatta tátongó gonosz mélység cseppet sem zavarta. Karjait széttárta, szemeit égnek emelte, és dörgő hangon megnyilatkozott:

Amint látom, még megvagytok-üvöltötte bele a levegőbe. Átkozottul szerencsések vagytok, mert sokan már nincsenek meg, akik még tegnap itt tátották szájukat. Sokan még meg sem születtek, akik szintén itt fogják idővel tátani a szájukat. Ti vagytok soron, a nagy gödör derék várományosai, és tőlem vártok engesztelődést. Na, ezt aztán elvárhatjátok ítéletnapig- bőgte a Guru. Állandóan Istent keresitek, és mindig rossz felé néztek. Valami olyasmit kerestek, ami hasonlít hozzátok külsőleg, fel sem merül egyikőtökben sem, hogy merőben másról van szó. Most sem vallásos meggyőződésetek hozott ide titeket, hanem a kíváncsiság. Mert nektek teljesen mindegy, miről van szó, csak érdekes legyen. Nektek minden cirkusz.

A Guru nemes felháborodásában széttárt karokkal előrevetette magát, mint egy sas körözött a nézők felett. Legalább hárman bevizeltek a látvány okozta rémülettől. Csoda történt, zúgott fel a sokadalom, többen térdre rogytak, mások üveges tekintettel imádkozni kezdtek, le sem véve szemüket a hihetetlen látványról. Képtelenek vagytok megérteni a dolgok valódi lényegét, kiáltotta. Mindazt kívül keresitek, ami bennetek lakozik, mindenáron emberi külsőt erőltettek valamire, ami pusztán szellemi. Az meg szemmel nem látható, azt érezni kell. Olyan sikerrel vezetitek magatokat félre, hogy csak bámulok Mert, hogy egymást becsapjátok, az egy dolog, de hogy magatokat ez a világ legnagyobb luxusa.

A tömeggé dagadt sokadalom megsemmisülten hallgatta a Guru szavait, sokan nem is tudták igazán követni a mondottakat, annyira beléjük idegződött a szemmel érzékelhető-remélt valóság keresésének szokása.

A tudós férfiú csak repkedett és beszélt. Szent extázisában kezdte Istennek érezni magát, már csak azért is, mert számára is újdonság volt, hogy tud repülni. Mikor odáig jutott előadásában, hogy mindenhatónak nevezte magát, hirtelen lehanyatlottak karjai, és a tömegre zuhant. Többen szörnyethaltak, ő sem élte túl. A megsemmisült tömeg némán feloszlott. Senki nem beszélt, de mindenki érezte a nagy igazságot, ember nem értékelheti magát túl, következmények nélkül.

Kép: Kapolyi György alkotása