8 megjegyzés :

  1. Kapolyi György2016. február 17. 19:53

    Kedves Ildi.

    Ez, a szépítetlen valóság, az örök körforgás megváltoztathatatlan törvénye.
    Mindenkire vonatkozik, aki valaha is született, és fog születni, a jókra, és rosszakra egyaránt.
    Hogy igazságos é a sorstól, vagy nem,nem tudom, de az élő véleményére nem kíváncsi senki.
    Nem vagyok boldog...
    Tetszett.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2016. február 20. 17:39

      Gyuri, pedig néha érdekes volna a visszatérésről a tapasztalás,de olyan még nem volt, tartok tőle nem is lesz.[-( Így maradnak a pókhálós emlékek, és a búcsúzás. Mit ne mondjak,én sem örülök ennek, jól érzem magam a bőrömben, szeretnék, még sokáig így maradni. :)

      Törlés
  2. Francis2016. február 17. 22:03

    Milyen igaz, valóban: túl azon, hogy az elmúlás sorsára jutunk, senki nem kerülheti el, hogy valamiképpen egyedi sorsot is meg ne éljen. Ezzel hagyja hátra a szétmálló, illatukat veszített, némely írásokban talán meg is örökített emlékeket. Tárgyszerűen konstatáljuk: volt "éden", lett ódon. Mint írtad, Ildi, értékelve-emlékeztetve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2016. február 20. 17:44

      Ez baj, nem Gábor? Édenből ódon, s megöregszenek a tárgyak is, velünk együtt. S hogy olvasom a hozzászólásodat, elgondolkodtam, milyen kegyetlen dolog is, az élet múltával, az emberek kedves tárgyait is viszi magával az enyészet. Pontosabban szólva, bármennyire is fáj, ki kell dobni a valamikor kedves dolgokat, ruhákat. Csak emlékezetünkben őrizzük, aki fontos volt. Azt hiszem kellően érted, amit magyaráznék... :)

      Törlés
    2. Francis2016. február 20. 18:27

      Az édent nem véletlenül tettem idézőjelbe, Ildi: a nem mindig édeni történetekről is szóló életünk végén ugye azt is mondhatjuk, hogy nemcsak a kedves tárgyaink múlnak el velünk, de a minket ért kegyetlenségek is elenyésznek. Egyébként igazad van, "az élet szép, tenéked magyarázzam"? :)

      Törlés
    3. Riba Ildikó2016. február 20. 20:05

      Egyszer a néma leventének is megoldódhat a nyelve. Kicsi voltam, amikor Ruttkai Évával, és Gábor Miklóssal a főszerepben láttam a darabot a tv-ben, egy életre szóló élményt adott, s őrzöm, bizony. :)

      Törlés
  3. Unknown2016. február 17. 22:25

    Kedves Ildi,

    Szép versedben finom köntösben ott van akkor is az, ami elkerülhetetlen.
    :) nincs mese.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2016. február 20. 17:45

      Kedves Noémi, sajnos nincs menekvés, pedig jó volna néha. :) Köszönöm,hogy nálam jártál. :)

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )