Most kicsit a csendbe burkolódzom
csak fákat hallgatok...
hagyom, hogy végig aludják álmukat
bennem a gondolatok.
Hasadó villámként vágott
létembe a felismerés,
kettétört csillaggá lettem,
s most minden szavam kevés…
2007.
Related Post
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Ruder Jana: HaikukSemmi sem kell úgyMint a békegalambokSzárnysuhogása* *Adventi fényekMelegítik a
Riba Ildikó: Tulipán sejtelmesen sziporkázótéli tulipánboldog napot hoztálkényes piros-sárgánfejed bólint alázattalkarcs
Ruder Jana: Ahova a Nap sem lát el...Hideg, sötét betondobozahova Nap el sem látrejti életed porát márványba vésett betűkreuj
László Mészáros: NézlekNézlek,mosolyod kibontja álmom:Szelíd mennydörgés a szívütés,a kísértés tüskéinkioltott madárfénybő
Mészáros László: Kezed Egymásba feledkezve a kezed és kezem.Hajnali kertek deres sörényénelidőző, eleven csillagszil
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Amennyire szomorú, ugyanannyira gyönyörű ez a versed.
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.