Hideg, sötét betondoboz
ahova Nap el sem lát
rejti életed porát
márványba vésett betűkre
ujjaim vittek meleget
s egy gyertyaláng...
(a nyár gerincét szálkásra
hasogatta az aszály
kérdésfonatok tépelődtek
a kétségbeesés haján-
míg esőre várt egy árván maradt fecske
az esték hajlatában kavicsaidat keresve
indulni akartam minduntalan)
...álltam előtted
a templom tövében,
déli harangszó is marcangolt belőlem
rideg, nyirkos betonszobád ajtaja előtt
rám rikácsolt a félelem...
arcomba csapódott a bizonyosság
csak én suttogok…
a te ajkad néma
fél évtized hordaléka
esti kavicsainkba szállt
Ott, ahova a Nap sem lát el
csontrepesztő valóság térdepel
csukott szemmel ül a csend...
lábam nyomában várakozik
a megmerevedett
magány
ottmaradt veled
egy fehér rózsába
sírt imám…
2012.
Related Post
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Ruder Jana: Flóra, a csillaglány Valamikor régen, amikor még nagyon kevés ember élt a földön, a Teremtő, úgy rendelkezett, hog
Mátay Melinda Mária: Az őrület utánAz őrület utáncsodás a csend.A tékozlás múltána mérték miegyensúlyt teremt.
Ruder Jana: EgyedülGizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon.A regény, amit olvasott, nem tudta olyan
Ruder Jana: OtthonOtthon lenne jónagyanyám kenyeret szelkeresztet rajzolmint a gyerekkorombanSzent Istvánnak ünnepén.
Ruder Jana: Lacrima Christi* Ne sírj, Uram! Mert könnyeid rám hullanak, nyöszörgéseim előtted térdre ereszkednek. Folt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szívből és szeretettel olvastam fájdalmasan szép versed, drága Janám.♥
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.