Ülök az ablakkal szemben. Száz vagy ezer éve, talán évmilliók óta ülök így, az üvegszemek ráásítanak ... Tovább olvasom »
Kertész Éva: A házak lelke
A TV-ben láttam egy különlegesen szép épületet, amely megragadott külsejével, praktikumával, főleg helyz... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Részlet A Játékos című könyvemből - Még egy közjáték
Az embernek, ha van legalább egyetlen katonája, aki harcostársa az életben, akkor biztos lehet abban, hogy bármilyen akadályokat gördí... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János Dentaku - Többé-kevésbé fantasztikus történetek 1. rész
Jelen könyvet, illetve annak részeit a szerző előzetes írásos engedélye nélkül tilos reprodukálni, adatrögzítő rendsze... Tovább olvasom »
Molnár József: „Modern idők”
Háztól házig, lakásból a gyárig viszik a lábad. A buszon hallgatod a munkadalt, építjük a hazát, s közben káromkodól, kiét?, de már a munkár... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Csillagváró…
Betlehemi csillag suhan odafönt az égen… Csodaváró pillanatok...itt –e földi létben. Bolygónk megváltóját várja már a világ Csillagot követi... Tovább olvasom »
Hevesi Éva: Nézd !
Nézd, hajamba az évek az idő jelét fonták, reszket a kezem a fésű nyelén. Féltelek. Nézd, szemembe az évek pupillád rajzolták, reszket a kez... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: A kísérlet neve : Gyilkolás
Folyt a vérem. Láttam az ereket. Mozogtak le-föl, fehér, izzó hártyák. Fáradtan olvadt le. Néztem, ájultam, röhögtem rajtuk. Mintha mindez r... Tovább olvasom »
Molnár József: Rácsokat döntöttem éjjel - Rusvay Balázs: „Pofázós balladája margójára”
Ha olvasom e versed ismét, „hol pofámon nem lesz lakat”, az jut eszembe, hogy a cím még, véletlenül sem elmaradt. Tudom, ma divat lájkokat t... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: A pofázós-ballada (Fellebbezésem margójára)
Ha teng a lélek éjről éjre, ha minden ébredés csoda, ha holt hitek hazug reménye nem mar sebet belé soha, úgy szabad lesz a Loges fia. Ki én... Tovább olvasom »
Mester Györgyi Néhány gondolat Vasi Szabó János „Dentaku” című könyvéről
Az Allegória Portál részletekben leközli Vasi Szabó János nagyra becsült szerzőjének egy teljes könyvét. Ezt azonban azonnal egy kritikával ... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Ilyen bozót nincsen több!
A kutya. Ő az a csodalény, amelyhez nincsen hasonló! Olyan különleges, hogy ennek ám két füle, és négy lába van! B... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Üveggömb
Neked könnyű volt elmenni, nem neked fájt. Távozóban még hátad sem láttam, s nem szóltál hozzám, hiszen hallgattál. Havas sínen a vonat ... Tovább olvasom »
Molnár József: Rejtjelek nélkül
Valahogy semmi sincs úgy, ahogy elterveztük. Pedig már összeválogattuk a papírokat, s megfogalmaztuk a jelentéseket, rejtjelek nélkül, érthe... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A tenger
Édesapám, Fehérvári Antal emlékére 1. A tenger – mondta Antoine. Tudod, a tenger. Kagylómorajlás és minden, ami szép volt valaha. És az e... Tovább olvasom »
Molnár József: Tükör
Már hetek óta nézem képedet, oly savanyú, mint éretlen vadalma. Mutasd bátran a könnyű kék eget, s felejtsd, milyen a komorság hatalma! Mitő... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Más vagyok
Én nem az vagyok akinek látszom nem vagyok sem selyem, sem bársony. Vagyok durva posztó, kemény vászon tüskés bogáncs, s mint pók a hálón , ... Tovább olvasom »
Fehérvári Judit: Apevák
Új sírkő rólad szól, ki meghalni mentél messze el. Éj égbolt, rés sehol, szél vadászik: bevackol az ősz. Az este kezéből álom csöpög: sokadi... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Agyag és kövek
Esett az eső, akkor... januárban. Dörgött az ég. Agyagba ragadt cipőben álltam ... Köröttem tömeg, s apró kis kövek... Sírtak az esernyők, é... Tovább olvasom »
Molnár József: SUTTOGÓ, LENKÉK
Jönnek a lányok, asszonyok, piac a táj, vesznek itt mindent, nyit a bazár, árulnak kincset, kacatot, hontalan álmot, égi hazát. Jönnek a lán... Tovább olvasom »
Balogh Géza : Olga Oktjabrina: Rég várja... (Слишком долго ждал...) (Műfordítás)
Rég várja a szabadulást a tengerész a jégtáblán. Egyet alkot ő és a tér, bár végtelen az óceán. A sodródó - míg partot ér - úgy éli meg, m... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A koronavírus és a járvány
2020. márciusában éppen a Tüdőklinikán feküdtem tüdőgyulladással, mikor egyik napról a másikra hatalmas sürgés-forgás támadt. Senki nem ... Tovább olvasom »
Kamarás Ágnes fotója Szilágyi Domokos Ragyogj című verséhez
Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber c... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Idegen a tél...
Ágakra fagyott tükörhöz tapad a szél. Nem érez. Rideg. Csend van és hideg. Zúzmara öleli a kéményeket markában tegnapi a füst, háztetőket f... Tovább olvasom »
Hevesi Éva: Érted vagyok
Öleddel játszik a felkelő nap, szikrázik benned a vágy, ajkam megremeg, néma ködbe vész a látóhatár. De ha ránk terül a fekete lepel, óvón ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)