Molnár József: Rácsokat döntöttem éjjel - Rusvay Balázs: „Pofázós balladája margójára”

Ha olvasom e versed ismét,
„hol pofámon nem lesz lakat”,
az jut eszembe, hogy a cím még,
véletlenül sem elmaradt.
Tudom, ma divat lájkokat
termelni megunt ég fölébe,
egy buta írás hoz sokat,
de balladákban nincs fölénye,
a tudatlan alul marad.

Míg rácsokat döntöttem éjjel,
mint bika vörös hold alatt,
ugrottam én is olcsó hévvel,
pimaszkodtam, lehullt lakat.
Így történt boldog perc alatt,
rajtam a bíró sem segélhet,
hogy hiába igaz szavam,
a törvény nem juttat fedélhez,
a tudatlan alul marad.

Hogy mit szeretnél, ne is kérjed,
erről nem szól a ballada,
ha bús magadban most ki béget,
kihallatszik, s a nyáj szalad.
Mert mai nap az igazak,
alszanak mélyén anyaföldnek,
a félelem se parttalan,
roboghat fel az űrbe törve,
a tudatlan alul marad.

A szó legyen az igaz fegyver,
mi nem tör mást mint falakat,
ne égessen se tűz se kényszer,
a szabadság legyen divat.
Félénk zászlót sosem ragad,
tudás nélkül a hit nem fényed,
vitorla bő széllel dagad,
hiába ontja sátán véred,
a tudatlan alul marad.

És mit tesz a jövő letétbe,
ha közös kincsnek nincs tava,
hová lett, mondd, az ősi béke?
önimádatból nincs haza,
a bitangnak meg otthona.
Egy gyermekednek sem lesz álma,
ha besároztad múltadat,
a kígyó törhet Notre Dame-ra,
a tudatlan alul marad.